Nate
El akartam tűnni innen, mindenkitől távol lenni. De ez ma nem az én napom volt és még a szerencse se kedvezett nekem. Végig hallgattam, ahogyan Brendon ismét bocsánatot kér. Túl régóta voltunk barátok ahoz, hogy ne tudjak neki megbocsátani. De ahoz is elég ideje ismertem, hogy tudjam, nem fogja feladni és továbbra is a húgom körül fog legyeskedni. De őszintén szólva, már nem érdekelt, hiszen az anyjára ütött. MEgráztam fejem és gúnyosan elvigyorodtam Brendon szavain.
Eközben mindenki körénk gyűlt, és a beszélgetésünket hallgatta.
- Óránkéne lennetek - háborodtam fel, de aztán csk lemondóan csóváltam a fejem.
Ekkor Vivianát láttam meg az udvar felé tartott. Nem bírtam tovább, utána kellett mennem. Már a tó mellett ült, mikor végre utolértem. Lehuppantam mellé, de nem szóltam semmit. Mélyen a szemébe néztem, és tekintete ismét elvarázsolt. Még farkas szemet néztünk egymással egy ideig, majd mikor szavk nélkül gyóntam meg előtte bűneimet, megcsókoltam, és a harmatos fűbe fektettem.
- Viv, haragszol még? - néztem rá kérdőn, reménykedve.
Detty:
Elfajultak a dolgok, megjött az egész ki csipet-csapat, de ami a legjobb volt, hogy Brendon ott állt mellettem. Tudtam, hogy most bátyám helyett bátyám lesz, és számíthatok rá. Mikor Nate elment, csak hozzábújtam, és mellkasába fúrtam arcom, melyen néhány könnycsepp folyt végig. Nem érdekelt már, hogy ki lát, vagy ki nem, el akartam sírni minden bánatomat. Talán még Vivianának is elmondtam volna őket, ha akkor ő van kéznél. de most Brendon volt. Kézenragatdam, és a Szükség szobájáig meg sem álltam. Odabent egy fekete kanapé jelent meg, aminek neki támaszkodtam és úgy néztem a nálam jóval magasabb fiúra. Nem tudtam, hogyan kezdjek bele.
- Ugye, meghallgatsz? - néztem rá esdeklően.
El akartam tűnni innen, mindenkitől távol lenni. De ez ma nem az én napom volt és még a szerencse se kedvezett nekem. Végig hallgattam, ahogyan Brendon ismét bocsánatot kér. Túl régóta voltunk barátok ahoz, hogy ne tudjak neki megbocsátani. De ahoz is elég ideje ismertem, hogy tudjam, nem fogja feladni és továbbra is a húgom körül fog legyeskedni. De őszintén szólva, már nem érdekelt, hiszen az anyjára ütött. MEgráztam fejem és gúnyosan elvigyorodtam Brendon szavain.
Eközben mindenki körénk gyűlt, és a beszélgetésünket hallgatta.
- Óránkéne lennetek - háborodtam fel, de aztán csk lemondóan csóváltam a fejem.
Ekkor Vivianát láttam meg az udvar felé tartott. Nem bírtam tovább, utána kellett mennem. Már a tó mellett ült, mikor végre utolértem. Lehuppantam mellé, de nem szóltam semmit. Mélyen a szemébe néztem, és tekintete ismét elvarázsolt. Még farkas szemet néztünk egymással egy ideig, majd mikor szavk nélkül gyóntam meg előtte bűneimet, megcsókoltam, és a harmatos fűbe fektettem.
- Viv, haragszol még? - néztem rá kérdőn, reménykedve.
Detty:
Elfajultak a dolgok, megjött az egész ki csipet-csapat, de ami a legjobb volt, hogy Brendon ott állt mellettem. Tudtam, hogy most bátyám helyett bátyám lesz, és számíthatok rá. Mikor Nate elment, csak hozzábújtam, és mellkasába fúrtam arcom, melyen néhány könnycsepp folyt végig. Nem érdekelt már, hogy ki lát, vagy ki nem, el akartam sírni minden bánatomat. Talán még Vivianának is elmondtam volna őket, ha akkor ő van kéznél. de most Brendon volt. Kézenragatdam, és a Szükség szobájáig meg sem álltam. Odabent egy fekete kanapé jelent meg, aminek neki támaszkodtam és úgy néztem a nálam jóval magasabb fiúra. Nem tudtam, hogyan kezdjek bele.
- Ugye, meghallgatsz? - néztem rá esdeklően.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése