Jó lett volna aludni, de valaki már korán reggel az idegeimre akart menni. Nem más volt, mint Niel. Elhelyezkedett a csípőmön, majd elkezdte harapdálni az ajkam. Mikor másodszorra harapott bele, az már fájt, de inkább feltüzelt vele. Kipattantak szemeim, majd egy hirtelen mozdulattal magam alá fordítottam, és változott a helyzet, most én szoríottam őt az ágyhoz, és kezdtem el csókolgatni a nyakát. Rávigyorogtam, majd megcsókoltam.
- Még egy ilyen megjegyzés, és mehetsz máshoz. Értetted? - néztem rá nagy komolyan, de végül pálcámat megragadtam, és bezártam az ajtót.
- Mesélj csak Niel, miért is jó, hogy csak ketten vagyunk? - kaján vigyor terült el arcomon, majd ismét megcsókoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése