2010. április 9., péntek

Sebastian

Tim

A lányok elöttünk mentek mi pedig hármasban gyalogoltunk lefelé. Egész úton azt hallgathattuk ,hogy Nate mennyire utálja Vivet. Brendonnal még véletlen sem néztünk egymásra, nézni pedig egyáltalán rá sem néztünk a másikra.

Mikor leértünk Nate a lehető legtávolabb akart ülni a lányokhoz. Szívesen reggeliztem volna inkább Amival ,de mivel ők mégis a haverjaim voltak és nem akartam magam érzelgősnek mutatni ezért hozzájuk ültem. Egész végig éreztem magamon Angelina pillantását. Aki ott ült nem messze tőlünk.

- Nate nem érdekel ,hogy mennyire utálod... - Morogtam teli szájjal. Úgy tömtem magamba a kaját ahogy csak tudtam. Mindig én ettem a legtöbbet ,pedig Bred majdnem kétszer akkora volt mint én. De ekkor Nate ugrasztott fel. Nem igazán akartam menni ,de végül felkaptam két lekváros kenyeret és azokkal együtt sétáltam ki a nagyteremből. Nem érdekelt ,hogy ki köszön ki sem én csak ettem és kész. Nem olyan sok ideje léptünk ki a teremből mikor Bred eltűnt.
- Hogy az átkozott Merlin... - Káromkodtam és hátra pördültem. Biztos voltam ,hogy Illához ment.....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése