2010. május 25., kedd

Emma

A fiúk után mentem, a varázsló elkezdett átkokat lövelni, majd eltüntetek Brandonnal. No nem baj. Gondoltam magamban, de ha Jason megtudja, hogy meglépett leszedi a fejem.
Se a fiú gyermek se a Brandon no remek...
London utcáiban elkezdett szakadni az eső, én még körbe jártam a kis utcát hátha, látom őket de úgy tűnik Londonból elmentek teljesen. Egy kislányt pillantottam meg, és mivel egyedül volt én épp nem tudtam mit csinálni. Unatkoztam és oda mentem hozzá.
- Miért vagy te egyedül ebben a szakadó esőben gyermekem? - Kérdeztem tőle érzelem mentesen. Leültem mellé oda az eresz alá és végig hallgattam a történetét.
Annyira nem érdekelt, de Jason elégedett lesz ha viszek egy friss húsit. Gyermek helyet, azt őt fel neveljük. Csendben figyeltem, hogy az anyukája éppen dolgozott és most halt meg munka közben, édesapja meg mugli. Szegény 10 éves gyermek élete romhalmazban.. Magam felé fordítottam és a szemébe néztem mélyen ahol nem láttam mást csak bánatot.
- Mi a neved gyermekem? - Kérdeztem tőle csendesen, majd ekkor észre vettem kezd csendesedni az eső. Mikor meghallottam a nevét, Estella Anna De Rosto.. Hmmm... szép olasz neve van. Jason szereti az olaszokat.
- Stella gyere velem. El viszlek egy jó helyre ahol segítenek neked és én is segítek, hogy Boldog légy. - Nyugodt hangon mondtam és ekkor megfogtam és elindultam vele a kis házba.
Az ajtó tárva nyitva volt amikor beléptem. A gyermek meg volt szeppenve. - Neve Stella vigyétek fel adjatok neki enni meg valami tiszta ruhát később elmagyarázom szaporán emberek! Állatok. - Parancsoltam nekik, majd Jason elé léptem.
- Nagyvezér.. - Hajoltam meg.Majd a szemébe néztem..
- Nos, meg van a csomag? - Elkezdett körülöttem járni. Mi közben a válaszra várt. Mit mondjak neki, bocs a csomag távozott? Tuti megöl. Mindig jó szolgája voltam és most vagyok egy szerencsétlen balfasz? Lesütöttem a szemem majd válaszoltam neki.
- Sajnálom, de Jesse nincs meg a Darwin gyermek pedig meglépett azzal a mitugrásszal.. Nem tudtam elkapni..
- Szóval kudarcott vallottál? Ezt igazán szomorúan hallom. Tudod mit érdemel az aki kudarcot vall? Pedig nagyon jó szolgám vagy és nem szeretnék benned csalódást okozni. - Válaszolta sunyi gúnyólodos hangon. Bólintottam és nem tudtam mit tegyek. Mi után válaszoltam volna egy vámpír lány lépett be és mindenki megilyet.

Elkezdett beszélni és megmutatta a védjegyét. Még sem vallottam kudarcot hiszen saját maga jött ide, de amikor Jasonhoz beszélt, keserű hangon én csak megálltam.
Nekem ugrott és a falhoz rántott és gúnyos megjegyzést tett. Moccani nem tudtam a karjai közül, de válaszoltam neki.
- Velem ellentétben örök pokolra jutsz. Jesset akarom, kis asszony. - Mondtam neki, és ekkor Jason megtámadta a vámpír lányt. Én a földre hulltam majd megszólaltam.

- Ide figyelj, elég jól a közeletekbe tudtam férkőzni. Megmondták a jóslatok. Dylantől akartam gyereket de mivel az az idióta apád eltűnt és férjhez ment a szajha Anastaciahoz, így bosszút esküdtem.
Tudtam, hogy te sem leszel különb mint az ostoba anyád. Ugyanúgy 16 évesen szült ő is először mint te. Csak sajnos fiú gyermeket. És évtizedek óta várunk rád. Tudtuk, hogy kihez mész azt is tudtuk milyen gyermek lesz. Brandon csak csalétek volt, hogy ellened fordítsam, te kis szajha. - Mondtam undoródva Zoeynak, miközben Jason fogta erősen.
Ekkor oda mentem hozzá majd, egy félholdat égettem bele a csillag mellé.

- Eljön a nap amikor újra találkozunk és akkor be fog teljesülni a jóslat. - Mondtam neki majd elő rántottam a karmomat és az arcát megkarmoltam és az ezüstöt a karjára raktam. Hagytam kicsit a húsába forrjon majd utána, letéptem róla. Egy kicsit felszisszent. Elég csúnyán meglátszot a nyoma.
- Darrenod örülni fog ha nem lát viszont. - Köptem oda a gúnyos szavakat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése