Reina

- Ühüm. Nem, nem tudom.. Azt hiszem ésszszerűbb lenne azt az interjút holnapra beiktatni. Rendben, köszönöm. Visz hall. – mondtam, majd ledobtam a kanapét és lehuppantam a kanapéra a férjem mellé.
- Néha olyan szívesen kivágnám ezt a mobilt az ablakon. Az embernek nincs egy szabad perce miattam. – morogtam, mikor újra megcsörrent a telefon. – Ugye megmondtam? – mondtam bosszúsan mire csak a gunyoros mosolyt zsebelhettem be Damiantől.
- Igen tessék? Nem dehogy zavar. Öhm, igen tudom, kiről van szó. Persze. Hogy mi?! Most, most ugye csak viccel! Ez… rendben, értem. Köszönöm, hogy informált. – mondtam a végét már elhaló hangon és majdnem elejtettem a telefont. Megkövülten meredtem magam elé.
- Ez nem…ez nem lehet. – suttogtam erőtlenül, majd Damian felé fordultam. – Prue, Prue, Prudence… ő, ő meghalt… - mondtam.

Csak a cipőm sarka kopogott a hideg kövön és verte fel az iskola csöndjét. Felszaladtam a lépcsőn majd ingerülten bekopogtam az egyik ajtón, majd a választ meg sem benyitottam. A szobában nem egy, hanem két személyt találtam. Rezzenéstelen arccal néztem rájuk, majd becsuktam magam után az ajtót.
- Látom, már mindenki tudja. – mondtam teljesen üres hangon. Semmit nem éreztem, talán mert még fel sem fogtam ami történt…