Zoe
Pár repülés után, már meguntam. Soha nem szerettem igazán a kviddicset. Mindig tériszonyom volt, talán ezért is taszított ez a sport, mely nagyon is elterjedt a mágusok körében.
Inkább leszáltam a seprűről, mely a legújabb modell volt, mégis a legkényelmetlenebb. Nem is értem, hogy lehet ezen órákon keresztül elücsörögni. Hát én nem bírnám.
Mikor Brendon abbahagyta a repkedést, odajött hozzám.
- Ne haragudj, de nem szeretek repülni, nem kényelmesek ezek a nyomorult seprűk - néztem rá, és egy félmosoly terült el fehér arcomon.
- Ha még felmész, megvárlak, de ha gondolod, csinálhatunk valami mást is. Ma éppen ingyen adják ki az alkoholt a Vadkanban - néztem rá vigyorogva, nem akartam őt szomorúnak látni, főleg nem az én hülyeségem miatt, amelyet rendbe hozhattam volna, de én csak álltam és végig néztem. Na, jó, elég. Nem fogom ezen jártatni egyfolytába az agyam. Vége. Már ugysem tehetek semmit. Mellette kell lennem és kész.
- Brendon, ha meguntad a repkedést, itt lent várlak - kacsintottam rá, majd felsétáltam a mardekáros lelátóra, és onnan néztem ahogy a srác repkedni kezd.
Egyre többen gyűltek a lányok, és én meg csak dúlva fúlva figyeltem, ahogy egyre többen érkeztek, hogy a mardekáros hajtót figyeljék. Ahogy keresztbe fontam lábaimat és levettem a bolerómat, a lányok beszélgetését figyeltem fél füllel, habár így is tökéletesen hallottam mindent. Talán túl jól is. A legfőbb téma természetesen Brendon volt, a nemi élete a lányokhoz való kapcsolata és .... és én? Mit kell rólam beszélniük? Persze, még szűz vagyok. Na, ezek se normálisak. És, hogy meghíztam, az utóbbi időben? Normálisak ezek? És, hogy Brendon ezért nem kíván?
- Mi lenne, ha mindenki a saját életével foglalkozna, tündérkéim? - néztem rájuk angyalin mosolyogva, de szemeimmel ölni lehetett volna.
Pár repülés után, már meguntam. Soha nem szerettem igazán a kviddicset. Mindig tériszonyom volt, talán ezért is taszított ez a sport, mely nagyon is elterjedt a mágusok körében.
Inkább leszáltam a seprűről, mely a legújabb modell volt, mégis a legkényelmetlenebb. Nem is értem, hogy lehet ezen órákon keresztül elücsörögni. Hát én nem bírnám.
Mikor Brendon abbahagyta a repkedést, odajött hozzám.
- Ne haragudj, de nem szeretek repülni, nem kényelmesek ezek a nyomorult seprűk - néztem rá, és egy félmosoly terült el fehér arcomon.
- Ha még felmész, megvárlak, de ha gondolod, csinálhatunk valami mást is. Ma éppen ingyen adják ki az alkoholt a Vadkanban - néztem rá vigyorogva, nem akartam őt szomorúnak látni, főleg nem az én hülyeségem miatt, amelyet rendbe hozhattam volna, de én csak álltam és végig néztem. Na, jó, elég. Nem fogom ezen jártatni egyfolytába az agyam. Vége. Már ugysem tehetek semmit. Mellette kell lennem és kész.
- Brendon, ha meguntad a repkedést, itt lent várlak - kacsintottam rá, majd felsétáltam a mardekáros lelátóra, és onnan néztem ahogy a srác repkedni kezd.
Egyre többen gyűltek a lányok, és én meg csak dúlva fúlva figyeltem, ahogy egyre többen érkeztek, hogy a mardekáros hajtót figyeljék. Ahogy keresztbe fontam lábaimat és levettem a bolerómat, a lányok beszélgetését figyeltem fél füllel, habár így is tökéletesen hallottam mindent. Talán túl jól is. A legfőbb téma természetesen Brendon volt, a nemi élete a lányokhoz való kapcsolata és .... és én? Mit kell rólam beszélniük? Persze, még szűz vagyok. Na, ezek se normálisak. És, hogy meghíztam, az utóbbi időben? Normálisak ezek? És, hogy Brendon ezért nem kíván?
- Mi lenne, ha mindenki a saját életével foglalkozna, tündérkéim? - néztem rájuk angyalin mosolyogva, de szemeimmel ölni lehetett volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése