Nate
Gyönyörű álom volt, mikor valami nyávogós hangot hallottam meg. Azt hittem Viviana az, hiszen ő aludt itt.
- Viviana, majd mindjárt kelek. Keresd meg Illát - motyogtam félálomban, majd megfordultam, de ekkor valaki megcsókolt. Ahogy kinyitottam szemeimet, egyátalán nem azt a személyt láttam meg, akit akartam, ugyanis Brendon fejével találtam szembe magam.
- Áááááááááááááá - ordítottam fel, majd már ugrottam is ki az ágyból és lelöktem magamról azt az idiótát.
- Brendon, komolyan, te normális vagy? Idióta. Miért nem mondtad, hogy a férfiakhoz vonzódsz? - kérdeztem gúnyosan, undorral miközben megtöröltem számat.
- Ki mondta, hogy most van kedvem menni? - húztam fel szemöldököm, de mivel tegnap megígértem neki, már szekrényemhez is sétáltam és ruhákat szedtem ki belőle. Egy sötét farmer nadrágot és egy sötét zöld inget, hajamat meg összekócóltam.
- Na, induljunk, mert nem akarok túl sok időt olaszban eltölteni - szóltam haveromnak, majd már karon is ragadtam és hopponáltunk.
Egy kastély elé érkeztünk, majd mentünk és bekopogtunk.
- Minek is jöttünk ide? - kérdeztem elnyomva egy ásítást.
Mikor jött egy szolgáló, beengedett minket és elvette kabátomat és Brendonét is. Majd elkísért minket az ura dolgozószobájába, ahol két embert láttam meg. Az egyiknek csak a cipőét és a kezét láttam, mert a magas férfi eltakarta.
- Jó napot - köszöntem én is, Brendon után, majd mikor a férfi megfordult, már láthattam a nőt mögötte. De nem egy nő volt, hanem a húgom. A saját tulajdon húgomat találtam itt, akit már egy ideje nem láttam, azt se tudtam él-e, és most itt van. Egy vadidegen férfivel.
Gyönyörű álom volt, mikor valami nyávogós hangot hallottam meg. Azt hittem Viviana az, hiszen ő aludt itt.
- Viviana, majd mindjárt kelek. Keresd meg Illát - motyogtam félálomban, majd megfordultam, de ekkor valaki megcsókolt. Ahogy kinyitottam szemeimet, egyátalán nem azt a személyt láttam meg, akit akartam, ugyanis Brendon fejével találtam szembe magam.
- Áááááááááááááá - ordítottam fel, majd már ugrottam is ki az ágyból és lelöktem magamról azt az idiótát.
- Brendon, komolyan, te normális vagy? Idióta. Miért nem mondtad, hogy a férfiakhoz vonzódsz? - kérdeztem gúnyosan, undorral miközben megtöröltem számat.
- Ki mondta, hogy most van kedvem menni? - húztam fel szemöldököm, de mivel tegnap megígértem neki, már szekrényemhez is sétáltam és ruhákat szedtem ki belőle. Egy sötét farmer nadrágot és egy sötét zöld inget, hajamat meg összekócóltam.
- Na, induljunk, mert nem akarok túl sok időt olaszban eltölteni - szóltam haveromnak, majd már karon is ragadtam és hopponáltunk.
Egy kastély elé érkeztünk, majd mentünk és bekopogtunk.
- Minek is jöttünk ide? - kérdeztem elnyomva egy ásítást.
Mikor jött egy szolgáló, beengedett minket és elvette kabátomat és Brendonét is. Majd elkísért minket az ura dolgozószobájába, ahol két embert láttam meg. Az egyiknek csak a cipőét és a kezét láttam, mert a magas férfi eltakarta.
- Jó napot - köszöntem én is, Brendon után, majd mikor a férfi megfordult, már láthattam a nőt mögötte. De nem egy nő volt, hanem a húgom. A saját tulajdon húgomat találtam itt, akit már egy ideje nem láttam, azt se tudtam él-e, és most itt van. Egy vadidegen férfivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése