Tim
Nem is értem miért féltem eddig a hollóhátasoktól hisz vannak egész rendesek is köztük. Eddig szabályosan irtóztam tőlük most pedig itt vagyok a klubhelyiségükben. Nah, mondhatom szép dolog. A tegnap estére visszatekintve már röhögtem az egészen. Szánalmas. Nem is voltunk igazi veszélyben. Hiszen ha abba lettünk volna akkor egy varázsló kölyök nem tudott volna megszökni annyi farkas elől. Nah, mindegy is az a lényeg ,hogy itt vagyok élek és megy tovább minden. Jessevel is minden rendben van ,hisz Care biztos vigyáz rá. Mostanában túl sokat aggódok. Ott könyököltem az asztalon miközben egypár hollós fárasztott, és megpillantottam egy cetlit ami éppen az orrom előtt pottyant le az asztalra.
Miután elolvastam a levelet meghökkenve áltam fől.
- Nah ,most megyek. - Csak ennyit szóltam a hollósoknak. Mit várnak egy mardistól? Nah ez a Jason ,se komplett. Most azt hiszi ,hogy mosolyogva fogok hozzá rohanni? Hát azt lesheti. Pár laza mozdulattal, millió darabra szakítottam a kis üzenetet.
Várjunk csak. Ezt talán meg kéne fontolnom. Az a hülye kíváncsiságom. Az visz mindíg a hülyeség útjára. Nah, de sebaj. Csak nem a kivégzésemre hív. Ha meg mégis hát akkor ennyi. Úgy is megoldaná. Megpróbáltam visszaemlékezni a kis levélre aztán már hopponáltam is. Beszélni fogok egy tanárnak erről a hopponálós hülyeségről. Még ,hogy egy iskolából bárhova lehessen menni?
- Először is mért hívott ide? - Ez volt az első kérdésem amikor bevezetek a könyvtárba. - Másodszor honnan tudja a nevemet? Harmadszor meg ne próbáljon semmilyen trükköt se. - Mosolyodtam el. Ez,de szánalmas volt tőlem. Lassal tettem el a pálcámat amit eddig Jasonnak szegezve tartottam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése