Zoe
Csak megrökönyödve álltam. Nem tudtam meddig merek elmenni. Persze, hogy féltem a farkasoktól, de most Jesse élete volt a tény. Nem érdekelt már, hogy akár meghalok, mert hát erre elég sok az esélye, akkor is elmegyek a fiamért. Darren és bármilyen vámpír dísz kíséret nélkül. Egyedül elintézem és visszaszerzem a fiamat. Hogy ezt, hogy csinálom? És mi lesz utána? Nem tudom. Kockáztatok és rögtönzök. Ez a két legjobb emberi tulajdonság.
Odamentem Brendon elé, és körülbelül fél méterrel álltam meg előtte. Csak néztem szemeibe. Az én íriszeimből áradó tömény megvetéssel, gyűlölettel, haraggal, méreggel, fájdalommal és magánnyal ölni lehetett volna. Annyira elszánt és makacs voltam, hogy még gondolkodni is elfelejtettem.
- Ugye jól gondolom, hogy körülbelül egy óra múlva találkozód van Emmával? - kérdeztem gúnyosan. - Ne hazudj. Csak most az egyszer mond meg, hogy mikor találkozol azzal a nővel. Ha ezt elmondtad, felőlem mehetsz ahova csak akarsz. Egyedül elhozom onnan Jesset, és magammal viszem. Nem kell senkitől semmi. Magamra számíthatok és kész - fejeztem be, keserű monológomat.
- Bosszút? Hallod amit mondassz? Te is szereted Jesset, akkor meg miért tetted ki ilyen veszélynek? Te is ismered azt a varázslatot. Ha nem sikerül, és nem egyezik a vércsoport, belehal az illető. Odadobtad a fiamat, mert rajtam akartál bosszút állni. És még engem tartassz gerinctelennek? Illát visszaszolgáltattam neked, sértetlenül. Éppen az iskolában enyelegnek. De Jesse meg egy vérfarkas kezei között van. Nem bízom Emmában, és egyik farkasban sem. Talán, egyben - fúrtam tekintetem az övébe, célzón, és hátat fordítottam neki.
Csak vártam, hogy mondjon valakit, de ismét csak én szólaltam meg.
- Hol találkoztok?
Csak megrökönyödve álltam. Nem tudtam meddig merek elmenni. Persze, hogy féltem a farkasoktól, de most Jesse élete volt a tény. Nem érdekelt már, hogy akár meghalok, mert hát erre elég sok az esélye, akkor is elmegyek a fiamért. Darren és bármilyen vámpír dísz kíséret nélkül. Egyedül elintézem és visszaszerzem a fiamat. Hogy ezt, hogy csinálom? És mi lesz utána? Nem tudom. Kockáztatok és rögtönzök. Ez a két legjobb emberi tulajdonság.
Odamentem Brendon elé, és körülbelül fél méterrel álltam meg előtte. Csak néztem szemeibe. Az én íriszeimből áradó tömény megvetéssel, gyűlölettel, haraggal, méreggel, fájdalommal és magánnyal ölni lehetett volna. Annyira elszánt és makacs voltam, hogy még gondolkodni is elfelejtettem.
- Ugye jól gondolom, hogy körülbelül egy óra múlva találkozód van Emmával? - kérdeztem gúnyosan. - Ne hazudj. Csak most az egyszer mond meg, hogy mikor találkozol azzal a nővel. Ha ezt elmondtad, felőlem mehetsz ahova csak akarsz. Egyedül elhozom onnan Jesset, és magammal viszem. Nem kell senkitől semmi. Magamra számíthatok és kész - fejeztem be, keserű monológomat.
- Bosszút? Hallod amit mondassz? Te is szereted Jesset, akkor meg miért tetted ki ilyen veszélynek? Te is ismered azt a varázslatot. Ha nem sikerül, és nem egyezik a vércsoport, belehal az illető. Odadobtad a fiamat, mert rajtam akartál bosszút állni. És még engem tartassz gerinctelennek? Illát visszaszolgáltattam neked, sértetlenül. Éppen az iskolában enyelegnek. De Jesse meg egy vérfarkas kezei között van. Nem bízom Emmában, és egyik farkasban sem. Talán, egyben - fúrtam tekintetem az övébe, célzón, és hátat fordítottam neki.
Csak vártam, hogy mondjon valakit, de ismét csak én szólaltam meg.
- Hol találkoztok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése