Zoe
- Mi az, hogy te így nem szeretnéd, hogy veled maradjak? Én nem ezért vagyok itt Brendon. Teljes szívemből tudom, érzem, hogy itt akarok maradni veled. Semmi köze ehhez az egészhez. Véletlen egybeesés, hogy ez most történt meg. Ma ki akartam veled békülni, nem akartam, hogy ez a kettő egyszerre történjen - magyaráztam egy kicsit indulatosabban. - Brendon, én még mindig - ki akartam mondani, hogy szeretem, de most nem ment, ugyanis semmit nem éreztem Brendon iránt, de persze ezt Ő nem tudhatja meg. Hangom is magabiztos volt, és egészen hangosan kiáltottam utána a szavakat. - Brendon, szeretlek. Szeretlek.
Nem hagytam, hogy egyedül maradjon. Szétnéztem a szobában, majd már meg is pillantottam fekete, seprűmet. Gyorsan kezembe vettem és futottam a férfi után. Darren nem is mondott hülyeséget. Még jó, hogy lapos talpú volt rajtam, amiben könnyedén tudtam futni, így hamar beérve Brendont.
- Várj meg - leheltem neki, majd apró kezemet az övébe csúsztattam. - Veled megyek - mondtam majd, mikor a kupák mellet haladtunk el arcán végig csúszott egy könnycsepp. Csak megszorítottam kezét, hogy sírjon nyugodtan. Átöleltem derekát, amíg nem értünk le a pályára, ahol már megint lányok ezrei löveltek felém gyilkos pillantásokat. Csak viszonoztam tekintetüket, majd még közelebb bújtam Brendonhoz. A pályán elhúzódtam tőle egy csók után, majd már fel is szálltam, meg sem várva őt. Hát, nem voltam a legjobb kviddicses, főleg nem szoknyában, de egyszer ehhez is hozzá kell szoknom.
- Gyerünk, Brendon. Fent találkozunk - kacsintottam rá, majd feljebb repültem, és onnan néztem a bús férfit.
- Mi az, hogy te így nem szeretnéd, hogy veled maradjak? Én nem ezért vagyok itt Brendon. Teljes szívemből tudom, érzem, hogy itt akarok maradni veled. Semmi köze ehhez az egészhez. Véletlen egybeesés, hogy ez most történt meg. Ma ki akartam veled békülni, nem akartam, hogy ez a kettő egyszerre történjen - magyaráztam egy kicsit indulatosabban. - Brendon, én még mindig - ki akartam mondani, hogy szeretem, de most nem ment, ugyanis semmit nem éreztem Brendon iránt, de persze ezt Ő nem tudhatja meg. Hangom is magabiztos volt, és egészen hangosan kiáltottam utána a szavakat. - Brendon, szeretlek. Szeretlek.
Nem hagytam, hogy egyedül maradjon. Szétnéztem a szobában, majd már meg is pillantottam fekete, seprűmet. Gyorsan kezembe vettem és futottam a férfi után. Darren nem is mondott hülyeséget. Még jó, hogy lapos talpú volt rajtam, amiben könnyedén tudtam futni, így hamar beérve Brendont.
- Várj meg - leheltem neki, majd apró kezemet az övébe csúsztattam. - Veled megyek - mondtam majd, mikor a kupák mellet haladtunk el arcán végig csúszott egy könnycsepp. Csak megszorítottam kezét, hogy sírjon nyugodtan. Átöleltem derekát, amíg nem értünk le a pályára, ahol már megint lányok ezrei löveltek felém gyilkos pillantásokat. Csak viszonoztam tekintetüket, majd még közelebb bújtam Brendonhoz. A pályán elhúzódtam tőle egy csók után, majd már fel is szálltam, meg sem várva őt. Hát, nem voltam a legjobb kviddicses, főleg nem szoknyában, de egyszer ehhez is hozzá kell szoknom.
- Gyerünk, Brendon. Fent találkozunk - kacsintottam rá, majd feljebb repültem, és onnan néztem a bús férfit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése