2010. május 27., csütörtök

Rachel

Csak lestem hova megyünk. Elmentünk a suliba a kulcsért ahol Vivit és Natet láttuk meg. Tim persze eltakarta a szememet. Hisztizni akartam, de rájöttem nincs semmi értelme a hisztizésnek inkább kussban maradtam.
Majd miután hoppanáltunk valahova, jó magasra nem tudtam kivenni hova mentünk. Mikor kimondta, hogy Párizsban vagyunk a számat nyitva felejtettem. Gratulálok Tim... ezzel sikeresen elérted azt, hogy a tériszonyomat leküzdjem. Ügyes. Levette rólam a bilincset, de csak előre pillantottam a városra. Valóban gyönyörű volt a kivilágítás, bátor lennék ha lemernék nézni.
- Köszi Tim a toronyból rájöttem... de ha nem haragszol én nem néznék le. - Mondtam oda neki, majd előre néztem. Nyugalom Illa minden rendben lesz.. nem fogsz leesni ha nem nézel le!! De lefogok.. nem nem fogsz.. nyugi! Miután mérgelődtem egy sort magamban, a vázra csatolta a bilincset, és közölte 5 perc és jön. Megfojtom, megölöm...
Legnagyobb félelmemet nem így terveztem legyőzni. Jó kis estéből gyilkolos este lesz, csak térjen vissza. Hmm... eszembe jutott, hogy nálam van a pálca, remek visszacsempéztem Timtől. - Alohomora! És már ki is nyílt.. Remek, ostoba Tim, ha meglátlak kapni fogsz. Hoppanáltam is a sátorba.
- 5 perc mi? - Fontam össze a karomat és a szemöldökömet felvontam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése