Zoe

Teljesen fel voltam préselődve a falra és próbáltam minél távolabb maradni Jasontől. Nem akartam a szemébe nézni, így is rettegtem tőle. Csak azt nem tudtam, hogy mi okból. Lachaintől soha nem féltem, pedig bántott már, nem is egyszer. Teremtőmre mindig csak makacsul és büszkén néztem, még akkor is, ha már legalább egy órája kínzott. Darren sem volt az ijesztő fajta, de tőle sem rémültem meg. Viszont most ez az állítólagos farkas-vámpír, akinek a jelenlétében megnyikkanom is nehezemre esett.
- Nem lennék azért ilyen biztos ebben. A vérfarkasok, mégis, hogyan tudnának eltűni maguk között? Sehogy. Találkoztam a kedvencével, Emmával, aki sajnálatos módon már nem lehet közöttünk, köszönhetően, egy igazán tisztességes vámpírnak. Ezennel szeretném megköszönni magamnak - mondtam gúnyosan az arcába. - Vissza kell mennem. Darren keresni fog - hadartam, de nem mozdultam, mert még mindig ott tartott.
- Kérlek, engedj el - mondtam csendesen, majd óvatosan néztem fel rá, de ezzel csak annyit értem el, hogy remegni kezdtem mint a nyárfalevél.
- Ha itt is maradnék, te is csak egy dologért védenél meg. Egyetlen okod van arra, hogy itt tarts és ne dobj rögtön a farkasaid elé - köptem undorodva, majd elég erőt gyűjtöttem és eltoltam egyik karját, és elfordultam tőle. Háttal álltam meg neki, és karjaimat magam előtt összefontam.
- Hallani akarom ezt az egész rituálé dolgot. Miért vannak rajtam azok a jelek? Mit kell tennem? - kérdeztem, majd szembe fordultam vele.