Sebastian

Tim

Mikor visszaértem az erdő elé Bred már nem volt magánál. Sőt először azt hittem meg is halt,mert a szíve nem dobogott. De ekkor megrázkódott és magam sem tudom mi , de valami megváltozott rajta. Szíve vadul kalapálni kezdett ,de még mindig vérzett. Nem tudtam mit tehetnék. Ismertem egy-két gyógyító varázst ,de nem biztos ,hogy meg tudnám őket csinálni. Valamit tennem kellet. Még sem hagyhatom itt meghalni. Nagy nehezen vállamra kaptam. Nah ez sem volt túl könnyű feladat ,mert volt ,vagy száz kiló. Hopponáltam.

Nem hittem a szememnek amikor körbenéztem. Én határozottan a sulira koncentráltam. De most itt vagyok? Mi az Isten van? Nem bírtam már tovább tartani Bredet ezért a kanapéra raktam. Atya Úr Isten. Mindene átázott a vértől. Merlinem Segíts....
- Detty. - Láttam meg az ajtóban. Látszólag semmi baja sem volt. - Emma csinált vele valamit. A sulira koncentráltam ,de akkor hogy kerültem ide? - Ekkor farkasok kezdtek száguldani a lépcsőtér felől. Nah király. Itt beharangoztak. Megragadták Dettyt és a pince felé vonszolták. Rajtam és Brendonon pedig keresztül néztek.
- Segítek... - Szóltam utána. De erre sem figyelt föl senki. Te jó Isten. Kezdett olyan érzésem lenni mint ,ha láthatatlanok lennénk. Kicsit bepróbálkoztam. Az egyik fiú felé rúgtam ,de lábam határozottan átment testén ,mint egy szellemé. Nah, itt már kezdtem pánikolni. Mi ez az egész? Ekkor újra Bredre néztem aki fal fehér volt és még mindig vérbe tocsogott. Nagy erőfeszítést vettem magamon ,majd ismét fel kaptam. A kísértet história folytatódott. A kanapé tisztább volt mint új korában közben a véres Brendon épp most feküdt rajta. Nah oké most bolondulok meg.

Koncentráltam és mire kinyitottam nagy kék szemeim már a suliba voltam.
- Nyugtassatok meg ,hogy láttok. - Köptem barátaim felé akik éppen az ágyon ültek. Remek. Szemeikből ítélve látnak.
- Csináljatok vele valamit. - Ejtettem Brendont ágyamra ,majd egy taslit adtam Natenek. Igen rajta nem mentek át végtagjaim.
- Bocs haver meg tudom magyarázni ,de most Brenek szüksége lesz egy kis segítségre. - Fordultam Illa felé. - És Dettynek is.... Atya ég Detty. - Hasított a felismerés a fejembe.
- Mennem kell. - Intettem nekik.

Végre látnak. Igen határozottan látnak. A teremben egyszerre mindenki tekintete rám szegeződött. Kivéve Dettyé és azé a férfié aki a falhoz nyomta.
- Én a helyében nem bántanám. Elszámoltak valamit. - Ekkor egy kéz a falnak csapott kezét pedig nyakamhoz szorította.
- Jesse nem vérfarkas. - Köptem fulladozva...