Miután rászóltam a vidáman vihorászó lányokra, még nagyobb élvezettel folytatták Brendon elemzését, valamint az én sexuális életem tanulmányozását. Istenem, hogy ezek milyen hülyék. Belül csak röhögtem rajtuk, hogy ennyire nincsenek tisztában semmivel. Kívülről viszont egyáltalán nem mutatattam semmi féle érzelmet. Már azt hallgattam, melyik lány akar Sebastiannal vagy éppen Nathaniellel lefeküdni, mikor Brendont láttam meg egyensúlyozni a seprűjén.
- Hát, ez nem normális - suttogtam magam elé, reménykedve, hogy a libák nem hallják meg, de sajnos mindegyik rám kapta a tekintetét, majd fel az égre, ahol Brendon volt.
- Nincs jobb dolgotok, mint itt kukkolni? - kiáltottam mérgelődve a lányokra, majd már fel is kaptam seprűmet, és kiálltam a lelátó szélére, majd onnan pattantam fel a seprűmre. Szerencsére időben fel tudtam húzni, és pár percen belül, már ott lebegtem Brendon mellett.
- Azonnal leszállsz arról a szarrol - üvöltöttem Brendonnak és éppen azzal küszködtem, hogy én ne zuhannyak le, ebből a körülbelül ezer méteres magasságból. Hogy utálom én ezt. - Merlin szakállára, ne mondjam mégegyszer - fogtam mag Brendon kezét, aki nagyon nagynak hittem magát, de ekkor már zuhanni is kezdett. Szemeim az ijedtségtől kitágultak, és hangosan sikítottam. Pár pillanaton belül, már száguldottam is Brendon felé, egyenesen a föld felé. Már az sem érdekelt, hogy én meg tudjak állni, csak, hogy ő jól legyen és éppségben érkezzen meg a földre.
Brendon szerencsésen érkezett a talajra, nem úgy, mint én. Egy szúrós bokorban kötöttem ki, ahol a seprűm kettétört, ruhám elszakadt, derekamon láthatóvá téve a tetoválást. Na ezt nem kellett volna. Rájöttem, mivel már egy ideje együtt éltem a tetoválással, hogy ha napfény éri, akkor rögtön fájni kezd és védekezik, riasztva ezzel Jason, habár ez nem tudom, hogyan is működik, de mindig megjelenik, ha napfényre kerülök. Most nem kéne, hogy idejöjjön.
Ahogy megigazítottam a ruhát, hogy elmúljon a fájdalom, már szaladtam is Brendonhoz, aki láthatólag jól volt, és a kedve is tökéletes volt. Már messziről láttam, ahogy a lányok ott sorakoznak körülötte, és kérdezgetik tőle, hogy van és nem ütötte meg magát. Csípőre vágott kezekkel álltam meg, pár méterre tőlük, és néztem ahogy a lányok illegetik magukat és simogatják Brendont, majd előlép egy lány, aki azt hiszem mardekáros volt, hetedéves, és Selenának hívták. Selena. Túl sokat legyeskedett Brendon körül. Most éppen hiába mentem volna oda, hogy megverjem a csajt, lett volna egy olyan érzésem, hogy a nálam másfél fejjel magasabb csaj egy ütőssel lever. Így hát, csak duzzogtam magamban egyet, majd dúlva fúlva indultam meg és végül egy hatalmasat kevertem le Brendonnak ott mindenki szeme láttára. Gyilkos szemekkel meredtem rá, majd mikor megfordultam Selenával találtam szembe magam, de csak hátrébb húzódtam Brendonhoz, és farkas szemet néztem a csajjal.
- Húzz el, most - tátogtam a csajnak, majd Bredhez fordultam. - Attól hogy szar a kedved, nem csinálhatod ezt, megértetted? Nem ölöd meg magad - mondtam neki ngerülten, majd talárját megfogtam és lehúztam magamhoz egy csókra. Határozott voltam, most én akartam a főnök lenni.
- Hát, ez nem normális - suttogtam magam elé, reménykedve, hogy a libák nem hallják meg, de sajnos mindegyik rám kapta a tekintetét, majd fel az égre, ahol Brendon volt.
- Nincs jobb dolgotok, mint itt kukkolni? - kiáltottam mérgelődve a lányokra, majd már fel is kaptam seprűmet, és kiálltam a lelátó szélére, majd onnan pattantam fel a seprűmre. Szerencsére időben fel tudtam húzni, és pár percen belül, már ott lebegtem Brendon mellett.
- Azonnal leszállsz arról a szarrol - üvöltöttem Brendonnak és éppen azzal küszködtem, hogy én ne zuhannyak le, ebből a körülbelül ezer méteres magasságból. Hogy utálom én ezt. - Merlin szakállára, ne mondjam mégegyszer - fogtam mag Brendon kezét, aki nagyon nagynak hittem magát, de ekkor már zuhanni is kezdett. Szemeim az ijedtségtől kitágultak, és hangosan sikítottam. Pár pillanaton belül, már száguldottam is Brendon felé, egyenesen a föld felé. Már az sem érdekelt, hogy én meg tudjak állni, csak, hogy ő jól legyen és éppségben érkezzen meg a földre.
Brendon szerencsésen érkezett a talajra, nem úgy, mint én. Egy szúrós bokorban kötöttem ki, ahol a seprűm kettétört, ruhám elszakadt, derekamon láthatóvá téve a tetoválást. Na ezt nem kellett volna. Rájöttem, mivel már egy ideje együtt éltem a tetoválással, hogy ha napfény éri, akkor rögtön fájni kezd és védekezik, riasztva ezzel Jason, habár ez nem tudom, hogyan is működik, de mindig megjelenik, ha napfényre kerülök. Most nem kéne, hogy idejöjjön.
Ahogy megigazítottam a ruhát, hogy elmúljon a fájdalom, már szaladtam is Brendonhoz, aki láthatólag jól volt, és a kedve is tökéletes volt. Már messziről láttam, ahogy a lányok ott sorakoznak körülötte, és kérdezgetik tőle, hogy van és nem ütötte meg magát. Csípőre vágott kezekkel álltam meg, pár méterre tőlük, és néztem ahogy a lányok illegetik magukat és simogatják Brendont, majd előlép egy lány, aki azt hiszem mardekáros volt, hetedéves, és Selenának hívták. Selena. Túl sokat legyeskedett Brendon körül. Most éppen hiába mentem volna oda, hogy megverjem a csajt, lett volna egy olyan érzésem, hogy a nálam másfél fejjel magasabb csaj egy ütőssel lever. Így hát, csak duzzogtam magamban egyet, majd dúlva fúlva indultam meg és végül egy hatalmasat kevertem le Brendonnak ott mindenki szeme láttára. Gyilkos szemekkel meredtem rá, majd mikor megfordultam Selenával találtam szembe magam, de csak hátrébb húzódtam Brendonhoz, és farkas szemet néztem a csajjal.
- Húzz el, most - tátogtam a csajnak, majd Bredhez fordultam. - Attól hogy szar a kedved, nem csinálhatod ezt, megértetted? Nem ölöd meg magad - mondtam neki ngerülten, majd talárját megfogtam és lehúztam magamhoz egy csókra. Határozott voltam, most én akartam a főnök lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése