Zoe
Fel alá járkáltam a szobában, ahol csend és nyugalom honolt. Darren az ágyban feküdt a fekete selyem párnák és takarók között, miközben békésen szuszogott. Néztem ahogy a paplan anyaga egyenletesen emelkedik fel, majd süllyed le. Hülye voltam, hogy nem utasítottam rögtön vissza az ajánlatot. Még fontolóra se kellett volna vennem. De persze, már megint hajtott a kíváncsiság, milyen is lenne, ha... Nem vagyok normális. Komolyan, egyszer a saját ötletem fog a sírba vinni.
Darren átfordult a másik oldalára, és magára húzta a takarót. Egy kicsit széthúztam a függönyt, hogy megnézzem milyen is kint az idő. Tavasz volt. Véget értek a fagyos nappalok és jszakák, aminek én nagyon is örültem, mert utáltam a hideget.
Egszál fekete selyem ingben mászkáltam, majd időnként gondterhelten túrtam bele hajamba, vagy éppen vágtam idegesen csípőre kezemet. Na, jó. Elegem van. Elmegyek, és beszélek Jasonnel. De ennyi. Soha többet nem látom utána.
Ezzel a gondolattal álltam be a tus alá, majd kezdtem el készülüdni. Mikor már törölközőben sétáltam vissza a szobába, Darren sehol nem volt. Az király. Semmi kedvem nem volt neki éppen magyarázkodni, ami ugye egymerő hazugság lett volna. Minnél gyorsabban eltűnök, annál jobb.
A szekrényből előrántottam egy világos, csőszárú farmert, hozzá pedig fekete, kivágott felsőt, majd egy hosszúszárú csizmát, és bőrkabátom. Ha Darren meglát ebben a felsőben, a nappaliba se enged le, nem hogy vadászni. Főleg nem, ha tudná, egy vérfarkassal találkozom. Pont felhúztam a csizmámat, mikor valaki hátulról átölelt és belecsókolt a nyakamba.
- Jó reggelt - köszöntem neki, majd viszonoztam csókját. Mikor kezével felfedező útra indult, arrébb léptem tőle. - Én most megyek. Van egy kis elintézni valóm, de utána jövök vissza. Addig szórakoztasd Abit. Rég beszélgettél vele, és mielőtt kérdeznéd, nem, nem jöhetsz. Később jövök, addig ne gyilkolj meg senkit, édes - mondtam neki, és egy csók után már siettem is, nehogy mégvalakivel találkoznom kelljen.
Ahogy az étterem elé értem, megálltam és mozdulni se tudtam. Már ott várt, láttam, ahogy éppen kortyolgatja borát. Egy flegma arccal mentem be az épületbe, majd rideg mosollyal arcomon indultam meg a férfi felé.
- Jason - biccentettem neki kimérten, majd ahogy hellyel kínáált, leültem az asztalhoz, majd levettem kabátom és a szék karjára helyeztem. Mikor ránéztem, még a hideg is kirázott. Mi van velem? Én már nem értem magam.
- Minek kellett találkoznunk? - kérdeztem undokul, majd az érkező pincér szemébe néztem, és manipuláltam. Mégsem kiálthattam oda neki, hogy hé, te krapek, hozz nekem egy pohér vért. A pincér pár percen belül már jött is az italommal. Letette elém, én megköszöntem neki, majd elfelejtettem vele ezt a pár percet.
- Ne, hogy azt higyje, hogy maga miatt, meg a kis farkasai miatt vagyok itt. Csak is azért jöttem el, hogy tisztázzuk, nem fogom teljesíteni a jóslatot, mert még egy farkassal nem kötök semmi féle baráti viszonyt. Brendon mint tudja, már nem vérfarkas. Újra halandó. Vagyis ezennel a tervük maximálisan elbukott. Kizárt dolog, hogy segítsem magukat, még akkor sem, ha ez a vámpíroknak is jó lenne - vigyorogtam gúnyosan rá, és tekintetemet elfordítottam. - Darrennek hálával tartozom, azért amit értem tett, semmi esetre sem fogom cserben hagyni. Mindenre ő tanított meg, vagyis értelmetlen volt találkoznunk - küldtem felé egy negédes mosolyt, majd indulni készültem, de még az asztalra támaszkodtam és odahajoltam hozzá.
- Ha mégegyszer megkörnyékezikvalamelyik barátomat, vagy a fiamat, nem állok jót magamért - mondtam gyilkos tekintettel, ahogy fogaim között szűrtem a szavakat.
Fel alá járkáltam a szobában, ahol csend és nyugalom honolt. Darren az ágyban feküdt a fekete selyem párnák és takarók között, miközben békésen szuszogott. Néztem ahogy a paplan anyaga egyenletesen emelkedik fel, majd süllyed le. Hülye voltam, hogy nem utasítottam rögtön vissza az ajánlatot. Még fontolóra se kellett volna vennem. De persze, már megint hajtott a kíváncsiság, milyen is lenne, ha... Nem vagyok normális. Komolyan, egyszer a saját ötletem fog a sírba vinni.
Darren átfordult a másik oldalára, és magára húzta a takarót. Egy kicsit széthúztam a függönyt, hogy megnézzem milyen is kint az idő. Tavasz volt. Véget értek a fagyos nappalok és jszakák, aminek én nagyon is örültem, mert utáltam a hideget.
Egszál fekete selyem ingben mászkáltam, majd időnként gondterhelten túrtam bele hajamba, vagy éppen vágtam idegesen csípőre kezemet. Na, jó. Elegem van. Elmegyek, és beszélek Jasonnel. De ennyi. Soha többet nem látom utána.
Ezzel a gondolattal álltam be a tus alá, majd kezdtem el készülüdni. Mikor már törölközőben sétáltam vissza a szobába, Darren sehol nem volt. Az király. Semmi kedvem nem volt neki éppen magyarázkodni, ami ugye egymerő hazugság lett volna. Minnél gyorsabban eltűnök, annál jobb.
A szekrényből előrántottam egy világos, csőszárú farmert, hozzá pedig fekete, kivágott felsőt, majd egy hosszúszárú csizmát, és bőrkabátom. Ha Darren meglát ebben a felsőben, a nappaliba se enged le, nem hogy vadászni. Főleg nem, ha tudná, egy vérfarkassal találkozom. Pont felhúztam a csizmámat, mikor valaki hátulról átölelt és belecsókolt a nyakamba.
- Jó reggelt - köszöntem neki, majd viszonoztam csókját. Mikor kezével felfedező útra indult, arrébb léptem tőle. - Én most megyek. Van egy kis elintézni valóm, de utána jövök vissza. Addig szórakoztasd Abit. Rég beszélgettél vele, és mielőtt kérdeznéd, nem, nem jöhetsz. Később jövök, addig ne gyilkolj meg senkit, édes - mondtam neki, és egy csók után már siettem is, nehogy mégvalakivel találkoznom kelljen.
Ahogy az étterem elé értem, megálltam és mozdulni se tudtam. Már ott várt, láttam, ahogy éppen kortyolgatja borát. Egy flegma arccal mentem be az épületbe, majd rideg mosollyal arcomon indultam meg a férfi felé.
- Jason - biccentettem neki kimérten, majd ahogy hellyel kínáált, leültem az asztalhoz, majd levettem kabátom és a szék karjára helyeztem. Mikor ránéztem, még a hideg is kirázott. Mi van velem? Én már nem értem magam.
- Minek kellett találkoznunk? - kérdeztem undokul, majd az érkező pincér szemébe néztem, és manipuláltam. Mégsem kiálthattam oda neki, hogy hé, te krapek, hozz nekem egy pohér vért. A pincér pár percen belül már jött is az italommal. Letette elém, én megköszöntem neki, majd elfelejtettem vele ezt a pár percet.
- Ne, hogy azt higyje, hogy maga miatt, meg a kis farkasai miatt vagyok itt. Csak is azért jöttem el, hogy tisztázzuk, nem fogom teljesíteni a jóslatot, mert még egy farkassal nem kötök semmi féle baráti viszonyt. Brendon mint tudja, már nem vérfarkas. Újra halandó. Vagyis ezennel a tervük maximálisan elbukott. Kizárt dolog, hogy segítsem magukat, még akkor sem, ha ez a vámpíroknak is jó lenne - vigyorogtam gúnyosan rá, és tekintetemet elfordítottam. - Darrennek hálával tartozom, azért amit értem tett, semmi esetre sem fogom cserben hagyni. Mindenre ő tanított meg, vagyis értelmetlen volt találkoznunk - küldtem felé egy negédes mosolyt, majd indulni készültem, de még az asztalra támaszkodtam és odahajoltam hozzá.
- Ha mégegyszer megkörnyékezikvalamelyik barátomat, vagy a fiamat, nem állok jót magamért - mondtam gyilkos tekintettel, ahogy fogaim között szűrtem a szavakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése