Zoe

Magamra vettem a kabátot, és napszeművegemet szememre csúsztattam.
- Maga csak ne becézgessen. Főleg, nem vagyok a husija. Mondogassa ezt a kis naív lánykáknak, akik minden gond nélkül sétálnak végig az utcán, mit sem sejtve, hogy maga meg a vérfarkas falkája, bármelyik percben lecsaphat rájuk. De ez nem én vagyok, és nem is leszek soha ilyen - vágtam hozzá keményen a szavakat, majd mikor elfordultam volna, ő is felállt, és azt mondta elvisz valahova. El sem tudtam képzelni mit akar, de nem is nagyon tetszett, hogy így fogdossa a kezemet.
- Engedjen el, nem akarok sehova menni - mondtam neki hisztizve, de sajnos nem tehettem semmit. Túl sok volt a járó kelő. - Gyűlölöm magát, meg a fajtáját is.

Mikor már egy réten voltunk, a hátára kapott. Értelmetlen lett volna nyafognom, ugysem engedett volna el, így inkább csak csendben vártam a kirándulás végét. Egy barlangba érve, elkezdett mesélni, a vámpírok és farkasok barátságáról. Először csak makacsul hallgattam, hogy ebből semmi nem igaz, de mikor megláttam őket, hogy békében élnek egymás mellett, egy percig a számat is elfelejtettem becsukni.
- De ez, nem lehet. Ilyet nem tennének önszántukból - lázadoztam, de aztán csendben maradtam, ugyanis a tetoválás égetni kezdett.
- Ugye, ez az ő rituáléjuk? Ők akarják, hogy béke legyen, mi? Hát ebből nem esznek. Azért, hogy vámpír és vérfarkas nyugalomban élhessen egymás mellett? Hogy ennek a pár farkasnak és vámpírnak jobb legyen, borítsunk fel egy olyan rendszert, mely már évezredek óta nem változik? Nem hiszem, hogy nekem kéne intézkednem az ügyben, hogy az összes éjszakai lény engem akarjon megölni - mondtam gúnyosan, de már indultunk is tovább.

Egy birtokra érve, bementünk egy hatalmas épületbe, ott pedig egy könyvtárba. Egy kicsit jobban szemügyre vettem a szobát, de aztán leültem egy kényelmes székre, és mélyen Jason szemébe néztem, ahogy ő is az enyémbe.
- Mit akar? - kérdeztem gúnyosan. - Nem fogok elmenekülni, ha arra vár. De abban is biztos vagyok, hogy nem egy farkas kezei között fogok meghalni - jelentettem ki büszkén.

Csak gondolkodtam azon amit eddig mondott. Egyszer csak megvilágosodtam. Kezeimmel erősen megszorítottam a szék karfáját, és ijedten pillantottam a férfire, aki elől menekülni akartam. Nem a farkas énje, hanem a vámpír énje miatt.
- Miért hozott ide? - kérdeztem fagyosan és hangom megremegett, a félelemtől. - Hogy lehet maga mind a kettő? - képedtem el, és felálltam a székből, majd az ajtó felé vettem az irányt, hogy elhúzzak innen. Minél gyorsabban.