Seb
Vigyorogva léptem be a sátorba miután visszaérkeztem. A fejemet tettem volna rá ,hogy Illa tériszonyos. A világon nincs olyan rossz dolog ami vele meg nem történt volna. Egyszerűen vonza a bajt. De épp ezért szeretem. Ha jól tudom ő pedig azért ,mert minden szavával fel tud idegesíteni. 5 percet mondtam neki ,de fél óráig nem fogok visszamenni. Leültem az ágyra és hanyatt dobtam magam.
Villám gyorsasággal pattantam fel mikor meghallottam hangját.
- 5 perc. - Mosolyodtam el. - Szuszukám. Nem szabad elszökni. Még elkap a sintér bácsi. - Vigyorogtam rá ,miközben megöleltem.
- Hogy szöktél el? - Cókoltam meg. - Nem kell a sértődés. - Szóltam miután elhúzódott. Aztán megfogtam derekát és az ágyra húztam.
- Illa 3 óra van... Mi ez a gyilkos nézés? Jajj van még bilincsed. - Csillantak fel szemeim. - Hupsz.. - Pattintottam is rá az ágy egyik mázolt lécére.
- Nah kicsim innentől én leszek a főnök. - Nem ugatsz vissza, okés? - Húztam össze a szemöldököm.
- Jajj cicám ne csináld már ezt... - Néztem rá felvéve bús álarcomat. Majd hirtelen megcsókoltam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése