2010. május 24., hétfő

Sestian

Tim

Hát nem sokáig kellett Illát noszogatni ,rögtön belekezdett a mesélésbe. Még mindig idegesen hallgattam végig rövid kis összefoglalóját. Mire befejezte elszállt minden haragom. Nem csak vele szemben hanem mindenkivel szemben. Néztem bánatos kis pofiját és másra nem tudtam gondolni csak rá. Mint ha megszűnt volna körülöttünk a világ. Viszonoztam ölelését.
- Illa kérlek ezt ne csináld ,mert így eltűnik a haragom. És ha jól tudom jogos a haragom a szerencsétlen ,böszme ,állat testvéred iránt. - Na jó ,kezdtem ismét ideges lenni.
- Tudom te nem tehetsz semmiről. És mellesleg szerintem Brendon tudja és úgy néz ki túl tette magát rajta. Tudod ,hogy nekem nem kell a kölyök ,de ég sem akarom ,hogy bántsák. - Higgadtam le ismét és Rachel fejét gyengéden magam felé fordítottam
- Te jól vagy kicsim?- Meg sem vártam válaszát . Egy gyengéd csókot nyomtam vörös ajkaira ,majd kissé aggódva vártam válaszát....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése