Zoe
A csók után, Brendon csak ölbekapott és elindultunk befelé. Ahogy hátranéztem, még hallottam ahogy a lányok szíve szilánkokra törnek a földre érkeznek. Végre felfogták, hogy Brendon bizony nem szabad préda. Hát, most már nem csodálkoznék, ha minden sarkon nekem ugranának, és megpróbálnának megölni. Szorosan hozzábújtam Brendonhoz és vártam, hogy felérjünk a szükség szobájába.
Odafent végig fektetett a kanapén, majd fölém hajolt és gyengéden megcsókolt. Milyen régen is voltunk már együtt. Hiányzott, még ha nem is volt Darren. Tudtam, hogy én döntöttem, de még mindig nehéz volt. Brendon már nem életem szerelme volt, csak egy férfi, akit azért alkalom adtán jó volt birtokolni. De semmi több. Odaadóan feküdtem a srác karjaiban, és bújtam hozzá. Talán nem is azért, hogy őt megnyugtassam, pedig tudtam, most neki lett volna rám nagyobb szüksége, de nekem is sokat jelentett a közelsége, az hogy itt van, és van ki megvígasztaljon.
- Figyelj, nem ígérem, hogy behódolok a húgodnak, mert az nem fog menni. Tudod, hogy nem bírom a csajt. De megpróbálok, nem bunkó lenni vele. A te kedvedért - mondtam halkan, majd felé fordultam, és most én csókoltam meg, olyan szenvedéllyel amit már régen éreztem. Beletúrtam hajába, és kezeimmel végig simítottam széles és izmos hátán, majd megkapaszkodtam benne. Mikor azonban ő simított végig kezeivel végig a derekamon, ahol nem volt rajtam ruha, megégetett, és a helye is ott maradt. Egy hosszú, vörös égés nyom látszódott Brendon kezének érintése nyomán.
- Engedj, ne csináld - szóltam neki, mert fájt a tetoválásom. Kezdett megőrjíteni ez az egész. - Sajnálom, de nem érhetsz hozzám - mondtam, majd felülre kerekedtem és lefogtam két karját, majd megint hosszadalmas csókcsatába kezdtem.
A csók után, Brendon csak ölbekapott és elindultunk befelé. Ahogy hátranéztem, még hallottam ahogy a lányok szíve szilánkokra törnek a földre érkeznek. Végre felfogták, hogy Brendon bizony nem szabad préda. Hát, most már nem csodálkoznék, ha minden sarkon nekem ugranának, és megpróbálnának megölni. Szorosan hozzábújtam Brendonhoz és vártam, hogy felérjünk a szükség szobájába.
Odafent végig fektetett a kanapén, majd fölém hajolt és gyengéden megcsókolt. Milyen régen is voltunk már együtt. Hiányzott, még ha nem is volt Darren. Tudtam, hogy én döntöttem, de még mindig nehéz volt. Brendon már nem életem szerelme volt, csak egy férfi, akit azért alkalom adtán jó volt birtokolni. De semmi több. Odaadóan feküdtem a srác karjaiban, és bújtam hozzá. Talán nem is azért, hogy őt megnyugtassam, pedig tudtam, most neki lett volna rám nagyobb szüksége, de nekem is sokat jelentett a közelsége, az hogy itt van, és van ki megvígasztaljon.
- Figyelj, nem ígérem, hogy behódolok a húgodnak, mert az nem fog menni. Tudod, hogy nem bírom a csajt. De megpróbálok, nem bunkó lenni vele. A te kedvedért - mondtam halkan, majd felé fordultam, és most én csókoltam meg, olyan szenvedéllyel amit már régen éreztem. Beletúrtam hajába, és kezeimmel végig simítottam széles és izmos hátán, majd megkapaszkodtam benne. Mikor azonban ő simított végig kezeivel végig a derekamon, ahol nem volt rajtam ruha, megégetett, és a helye is ott maradt. Egy hosszú, vörös égés nyom látszódott Brendon kezének érintése nyomán.
- Engedj, ne csináld - szóltam neki, mert fájt a tetoválásom. Kezdett megőrjíteni ez az egész. - Sajnálom, de nem érhetsz hozzám - mondtam, majd felülre kerekedtem és lefogtam két karját, majd megint hosszadalmas csókcsatába kezdtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése