2010. május 31., hétfő

Stefani

Hétfőn kora hajnalban érkeztem vissza az iskolába. Nagyon jól éreztük magunkat a bálon. Habár az bántott, hogy Prueval kicsit összekaptunk. Pedig most már kezdtem abba bízni ,hogy talán kibékülhetünk. Ennek esélyét Ciánál már régóta kizártam. Amint beértem a szobámba már vettem is az irányt a fürdőszoba felé. Már éppen vetkőzni készültem mikor megcsörrent a mobilom. Igen, mobilom ,hát mondhatni sárvérű vagyok, szóval van egy pár mugli cuccom.

- Jake. Mi történt? - Szóltam bele a telefonba üde ,de kissé fáradt hangon. Mi lehet már? Hiszen perce se váltunk el. De ekkor beszélni kezdett. Villámgyorsan tűnt el arcomról a vigyor. - Az nem lehet... - Csak ennyit tudtam kinyögni. Az lehetetlen. - De hát... Nem kell idejönnöd. - Szememből könnyek záporoztak miközben egy "Jó éjt"-et makogtam a telefonba és egy erőtlen mozdulattal az ágyra vágtam a kis szürke mobilt.
- Az nem lehet... - Rogytak össze lábaim alattam. - Lehetetlen... - Biztos csak egy szörnyű álom.... - Biztattam magam, de nem hittem el. Megtörtént. Most pedig egy világ tört össze bennem. Hiszen szerettem....

Már egy jó ideje csak zokogtam a földre roskadva. Nem tudtam mit tehetnék. Utolsó pár percben amit Prueval töltöttem abban csak veszekedtünk. Azt hittem lesz még esély arra ,hogy bocsánatot kérjek. De már nincs.....

Erőtlenül dübörögtem az ajtón. Szemeim vérágakra sírva, szemfestékem elkenyődve, de ez jelen pillanatban nem érdekelt. Kinyílt az ajtó és egy karikás szemű szőke nő jelent meg mögötte.
- Patricia... - Ugrottam nyakába. Tudtam nem vagyunk legjobb barátnők, de reméltem tűzszünetet nyilvánítunk a történtek miatt.
- Meghalt... - Szűrtem könnyeim között....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése