Tim
Csábosan vigyorogtam Illának miközben ő fortyogott dühében. De közben látszott rajta ,hogy tetszik neki a dolog. De ekkor elkezdett egy verset kántálni az elejére még azt mondom ,hogy aranyos volt. De amint rájöttem mit is magyaráz már rögtön felment bennem a pumpa.
- Illa fejezd be. Most azonnal. - Kiáltottam rá, de már meg is bántam. - Bocs. Nah, oké leveszem a bilincset, de kapaszkodj. - Húztam magamhoz és már hopponáltam is a szobámba. Jó dolog volt ,hogy bármikor tudtam hopponálni, de aggasztott az,hogy ,így bárki be tud jönni az iskolába.
- Nah, hozom a kulcsot. - Kapcsoltam fel a villanyt és hát nem mondom kicsit ciki jelenetbe botlottunk. Elvigyorodtam, mert Nate ágyába két ember volt ,igen szép pózban. Szóval ma este Vivi itt alszik.
- Áh, ugye nem zavarunk? - Fogtam le Illa szemét. - Ejnye-bejnye ilyen fiatalon... - Csipkelődtem ,majd miközben Illa szemét fogtam el is indultam a kincsesládám (éjjeli szekrényem) felé.
- Meg is van. További szép estét. - Szóltam Natéknek ,de nem néztem oda. Illát magamhoz húztam és már hopponáltam is. Hopponáltam ,de nem oda ahova ő akarta.
- Olyan szép a kilátás. - Szóltam neki ,miközben levettem a kezéről a bilincset. - Ha nem tudnád Párizsban vagyunk. - Néztem le a torony tetejéről. - Mostanában elég sokat járok ide. Jól lehet gondolkodni. - Adtam egy csókot homlokára. majd kinéztem az éjszakai fényben pompázó városra. - Mit szólnál ha előkészíteném a szobát? - Csillantak fel szemeim. - Oké ,nem kell válaszolnod. - Csatoltam vissza karjára a bilincset és a másik oldalát a vázra csatoltam. - Öt perc és itt leszek. El ne menj. - Kacsintottam ár és már el is tűntem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése