Zoe

Már majdnem a pincében voltunk. Azért nem engedtem olyan könnyen magam. Kapálóztam, rugdosódtam, ütöttem. Ez egyik férfinek se tetszett. Így mielőtt még lementünk volna az alagutakba, a hideg falnak lökött, és egy kés vett elő, melyet a tetoválásom szélére helyezett. Riadtan kaptam rá tekintetem, de hiába való volt a próbálkozásom. Ahogy gúnyosan felnevetett elhúztam szemfogaimat, majd rávicsorogtam, de nem ijedt meg. Nem jó ez így. Nagyon nem jó. Ekkor egy erős szúrást éreztem, amely mélyen a bőröm alá szúródott. A férfi csak gúnyosan vigyorgott én meg majd meghaltam a fájddalomtól. Ezt nem hiszem el.
Ekkor Tim jött be a helyiségbe, aki rögtön rám kapta tekintetét. Csak esedezve bámultam rá, hogy segítsen, de őt is a falhoz nyomták. És ekkor elkövette élete legnagyobb hibáját. Minden információnkat kiadta a farkasoknak.
- Te barom - nyögtem fájdalmasan, majd lábaim megremegtek. A férfi zilálva rántotta ki bőrömből a tört, majd borult térdre előttem. Már majdnem sírtam a fájdalomtól, de nem engedhettem ezt meg magamnak. Erős vagyok.
Odasiettem Timhez és az őt tartó férfinek estem. A bal oldalam annyira fájt, hogy járni nem tudtam, de a farkas fejét egy egyszerű mozdulattal elcsavartam.
- Sebastian, induljunk - mondtam neki, de ekkor éreztem, hogy valaki ismét a falhoz taszít. Jason volt az. Ismét mozdulni se mertem. Jobb kezemmel megfogtam a heget, mely rettentően fájt.
- Remélem büszke a korcsaira - köptem a szavakat, majd egy hatalmas pofont kevertem le neki, és rángatózni kezdtem.