Nate
Éppen édes deden aludtam, és Vivianával álmodtam, mikor valami a fejemnek csapódott. Szemeim egyből kipattantak, és bosszús tekintetemet Sebastianra szegeztem, aki a puha tárgy feladója volt.
- Acerlot ne szórakozzál, mert még a végén ma kint fogsz aludni a mardekár klubhelyiség kanapéján, vagy bekéreckedhetsz Kathreynához, hogy ne fagyjon be a segged az éjszaka folyamán. Mert annyira hülye vagy, hogy alsógatya nélkül alszol - vágtam minden létező sértést a fejéhez, ami éppen az eszembe jutott.
- Szóval, hagyjál aludni - nyögtem neki fáradtan, de mikor megéreztem az arcomba spriccelő vízet, már rögtön ki is pattantam az ágyból, pálcámat előkapva pedig átkok tömkelegét lőttem Sebastianra. Közismert volt, hogy anyámnak és nagyapámnak köszönhetően, én ismerem a legtöbb átkot az iskolában, de persze ez nem azt jelentette, hogy előszeretettel alkalmaztam is őket. De most muszáj volt.
- Everte Static! Levicorpus! Relaxo! Rictusempra! - lőttem ki egymás után a lefegyverző, lebegtető, szikraeső és csiklandozó átkot. Különösebben nem akartam kárt tenni Timben, de valamivel el kellett érnem, hogy ismét felnézzen rám. Mostanában már csak parancsolgat és túl nagy a szája. Valakinek meg kellett nevelnie. És az a valaki általában én voltam.
Ahogy kitöröltem az álmot a szememből, csak megrökönyödve hallgattam Timet, de semmit nem mutattam arcomon, hogy érdekelne. A családom az utóbbi időben kikészített, próbáltam a lehető legkevesebbet törődni velük. Aggódtam a húgomért, de ezt elnyomtam magamban, és inkább feloldottam a Timre szórt bűbájokat.
- Nem érdekel, mit művelnek - mondtam flegmán, majd visszaültem az ágyam szélére. - Zoe nagylány, tud vigyázni. Ha gondolod, hagyd itt Illát, majd elbeszélgetek vele, miért is néz ki úgy, mint Evelyn professzor az LLG órák után - mondtam gúnyolódva majd hátra dőltem.
Éppen édes deden aludtam, és Vivianával álmodtam, mikor valami a fejemnek csapódott. Szemeim egyből kipattantak, és bosszús tekintetemet Sebastianra szegeztem, aki a puha tárgy feladója volt.
- Acerlot ne szórakozzál, mert még a végén ma kint fogsz aludni a mardekár klubhelyiség kanapéján, vagy bekéreckedhetsz Kathreynához, hogy ne fagyjon be a segged az éjszaka folyamán. Mert annyira hülye vagy, hogy alsógatya nélkül alszol - vágtam minden létező sértést a fejéhez, ami éppen az eszembe jutott.
- Szóval, hagyjál aludni - nyögtem neki fáradtan, de mikor megéreztem az arcomba spriccelő vízet, már rögtön ki is pattantam az ágyból, pálcámat előkapva pedig átkok tömkelegét lőttem Sebastianra. Közismert volt, hogy anyámnak és nagyapámnak köszönhetően, én ismerem a legtöbb átkot az iskolában, de persze ez nem azt jelentette, hogy előszeretettel alkalmaztam is őket. De most muszáj volt.
- Everte Static! Levicorpus! Relaxo! Rictusempra! - lőttem ki egymás után a lefegyverző, lebegtető, szikraeső és csiklandozó átkot. Különösebben nem akartam kárt tenni Timben, de valamivel el kellett érnem, hogy ismét felnézzen rám. Mostanában már csak parancsolgat és túl nagy a szája. Valakinek meg kellett nevelnie. És az a valaki általában én voltam.
Ahogy kitöröltem az álmot a szememből, csak megrökönyödve hallgattam Timet, de semmit nem mutattam arcomon, hogy érdekelne. A családom az utóbbi időben kikészített, próbáltam a lehető legkevesebbet törődni velük. Aggódtam a húgomért, de ezt elnyomtam magamban, és inkább feloldottam a Timre szórt bűbájokat.
- Nem érdekel, mit művelnek - mondtam flegmán, majd visszaültem az ágyam szélére. - Zoe nagylány, tud vigyázni. Ha gondolod, hagyd itt Illát, majd elbeszélgetek vele, miért is néz ki úgy, mint Evelyn professzor az LLG órák után - mondtam gúnyolódva majd hátra dőltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése