2010. május 30., vasárnap

Zoe

Zoe

- Beszélnünk kell Jason, nekem ez az egész nem tetszik már. Egy percig azt hittem, oké, majd szépen fél nap alatt megtanulom ezt az egészet, és aztán minden oké lesz, egyszer majd jön valaki gonosz, aki át akarja venni a hatalmat a világ felett, én meg majd kimondom rá az Avada Kedavrát, és újra minden rózsaszín lesz és békés - járkáltam zavarodottan fel-alá a szobában, miközben hajamba túrtam. - De ez nem így lesz, igaz? - kérdeztem egész csendesen a férfit, majd közelebb mentem hozzá és felültem az asztal szélére.
- Jason, megtaláltam azt a helyet az erdő közepén. Nem tudom mi az, de a tetoválásom megegyezik a mintával ami a hatalmas kőasztalon volt. És mikor közelebb mentem, a tetoválásom az asztalhoz ért, és a minta bizseregni kezdett ami pedig az asztalon volt, kiélesedett - magyaráztam hisztérikusan. - Ja, és az asztal véres volt, ha nem említettem volna, és a körülötte lévő tőrökön és késeken is meglátszott a vér.
- Tudni akarom mi az a hely - követelőztem és szembe fordultam a férfivel, és az asztalra csaptam, majd mélyen a szemeibe néztem. - Beszéljen, hacsak nem akarja, hogy két percen belül megöljem magát - fenyegettem meg idegesen a férfit, és pálcámat a szívéhez tarottam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése