Zoe
Meredten álltam a férfi előtt, aki olvasta a gondolataimat, ugyanis Brendont és Natet elkapatta két farkasával, akik most robbantak be az ajtón.
- Enegdje el őket, ebben a pillanatban, ha még látni akarja a napot - üvöltöttem rá, cseppet sem kedvesen. - Jason, mag akar engem irányítani? Nekem parancsolni? Maga? - kérdeztem erősen megnyomva a szót, csupa undorral és megvetéssel szavaim között. Mielőtt elengedte volna őket, még engem egy székbe parancsolt. Tudtam, hogy nem szabad megbíznom benne.
- Így akar jobban megismerni? Hogy megfenyeget? Hogy zsarol a barátaimmal és a szeretteimmel? Remek - biccentettem neki, csupa lenézéssel hangomban, majd felpattantam, és egy hatalmasat csaptam az asztalra, melytől az kettétört. Szemeim gyűlölettől égtek, legszívesebben megölném ezt a bunkót. Hogy lehettem ennyire hülye, hogy eljöttem a találkozásra? Otthon kellett volna maradnom. Ha Darren ezt megtudja, hát, nekem abban a pillanatban végem lesz. Nem vagyok normális.
- Ha, nem fogja vissza magát Jason, félő, hogy valamelyik farkasának annyi lesz - sziszegtm fogaim között, majd, hogy bebizonyítsam, nem hazudok, teljes erőmből neki ugrottam a srácnak, és már ki is törtem a nyakát, és letéptem a karját. Hűvösen néztem vissza az asztalnál ülő seggfejre, akiből már nagyon elegem volt. Semmi köze az én életemhez.
- Remélem, örül, hogy kereshet magának egy új mancsnyalót - szóltam, majd megnyaltam véres ajkam és visszaszívtam fogaimat. - Itt ha valaki parancsol, az én leszek. Ne essen túlzásokba - mondtam magabiztosan, majd az ajtó felé indultam, de mikor már közel jártam, kirángatták Natet és Brendont, az ajtót pedig bezárták.
Mint egy csapdába esett állat, úgy préselődtem ismét az ajtóhoz.
- Elegem van magáából. Miért nem hagyja, hogy elmenjek? Az életbe nem fogok magának engedelmeskedni - mondtam határozottan és megragadtam a nyakát, majd a falhoz nyomtam. Nem tartott sokáig, ugyanis mikor szemeibe néztem megrémültem és rögtön elengedtem.
- Engedjen el....
Meredten álltam a férfi előtt, aki olvasta a gondolataimat, ugyanis Brendont és Natet elkapatta két farkasával, akik most robbantak be az ajtón.
- Enegdje el őket, ebben a pillanatban, ha még látni akarja a napot - üvöltöttem rá, cseppet sem kedvesen. - Jason, mag akar engem irányítani? Nekem parancsolni? Maga? - kérdeztem erősen megnyomva a szót, csupa undorral és megvetéssel szavaim között. Mielőtt elengedte volna őket, még engem egy székbe parancsolt. Tudtam, hogy nem szabad megbíznom benne.
- Így akar jobban megismerni? Hogy megfenyeget? Hogy zsarol a barátaimmal és a szeretteimmel? Remek - biccentettem neki, csupa lenézéssel hangomban, majd felpattantam, és egy hatalmasat csaptam az asztalra, melytől az kettétört. Szemeim gyűlölettől égtek, legszívesebben megölném ezt a bunkót. Hogy lehettem ennyire hülye, hogy eljöttem a találkozásra? Otthon kellett volna maradnom. Ha Darren ezt megtudja, hát, nekem abban a pillanatban végem lesz. Nem vagyok normális.
- Ha, nem fogja vissza magát Jason, félő, hogy valamelyik farkasának annyi lesz - sziszegtm fogaim között, majd, hogy bebizonyítsam, nem hazudok, teljes erőmből neki ugrottam a srácnak, és már ki is törtem a nyakát, és letéptem a karját. Hűvösen néztem vissza az asztalnál ülő seggfejre, akiből már nagyon elegem volt. Semmi köze az én életemhez.
- Remélem, örül, hogy kereshet magának egy új mancsnyalót - szóltam, majd megnyaltam véres ajkam és visszaszívtam fogaimat. - Itt ha valaki parancsol, az én leszek. Ne essen túlzásokba - mondtam magabiztosan, majd az ajtó felé indultam, de mikor már közel jártam, kirángatták Natet és Brendont, az ajtót pedig bezárták.
Mint egy csapdába esett állat, úgy préselődtem ismét az ajtóhoz.
- Elegem van magáából. Miért nem hagyja, hogy elmenjek? Az életbe nem fogok magának engedelmeskedni - mondtam határozottan és megragadtam a nyakát, majd a falhoz nyomtam. Nem tartott sokáig, ugyanis mikor szemeibe néztem megrémültem és rögtön elengedtem.
- Engedjen el....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése