Zoe
Brendonkának felvágták a nyelvét. Hogy merészel így beszélni velem? Ha akarom egy másodpercen belül tudom megölni.
- Hát, Darwin, ha nem is láthatatlan, de vacsora az vagy - küldtem felé egy gúnyos mosolyt. - Nem hinnéd, de ha akarnálak, egy másodpercen belül kioltanám az életedet, halandó - mondtam neki undorodva, habár belül egyáltalán nem akartam őt bántani, de muszáj ennek így lennie.
Pár percen belül, Brendon felmászott a fára, és elkezdett zenét hallgatni a legnagyobb kényelemben. Egyedül álltam ott lent, és már azon töprengtem, hogy vissza kellene mennem Darrenhez. Nem tudja hol vagyok, de ha nagyon akar, elő tud keríteni. Ide nem jöhet, mert ha rájön erre az egész titkolózásra, nekem végem van. Pedig szeretem Darrent, és ha kidobna rettentően fájna.
Felnéztem a fára, legyintettem, majd elindultam sétálni, az erdőben. A kastélyba nem akartam visszamenni. Mikor már egy jó ideje sétáltam, egy réthez értem, aminek a közepén egy szikla építmény volt. De láthatóan már rég nem járhatott is senki, ugyanis a szikla falak meg voltak repedezve, néhány kidőlt a helyéről. Ahogy közelebb mentem, a romos építmény közepében volt egy kőből kifaragott, hatalamas, hét szögletű asztal, melynek közepébe oda volt vésve az a minta, mely az én tetoválásomon is látható volt. Kicsit meghökkentem. Nem tudtam mire is számítsak, mert a kőasztalon még látható volt a megszáradt vér. A félhold jel, ezüstösen felizzott, míg a vámpírok jele vörösen kezdett szikrázni. Kicsit arrébb mentem, ugyanis az én tetoválásom is ugyan úgy bizseregni kezdett és még fájt is. Felszisszentem, de csak egy helyben álltam, majd mikor vége lett és a felhők mögé elbújt az égen a hold, elindultam, vissza a kastélyba, hogy erről beszéljek Jasonnel. Valakinek el kellett mondanom és hát Bianca, nem volt a közelben.
A hatalmas házba belépve, rögtön az emeletre, a dolgozószobába igyekeztem. Már kopogni akartam, mikor Sebastiannal találtam szembe magam. Ahogy felnéztem a férfire kicsit meglepődtem, hiszen, mi keresni valója van itt?
- Sebastian, mit keresel te itt? - húztam fel az egyik szemöldököm. - Ugye, te nem vagy vérfarkas? - kérdeztem a férfit, de nem éreztem azt a jellegzetes korcs szagot, ezért elvetettem ezt az ötletet. Kicsit késöbb, amíg vártam a válaszát, más témára tértem át.
- Hogy van Jesse? - néztem rá őszintén csillogó szürke tekintetemmel. Neki dőltem a falnak és gondterhelten túrtam bele aranyszőke hajzuhatagomba, majd kezemet megint rászorítottam a sebre, mely erősen lüktetni kezdett.
- Sebastian, mi van Jessevel? - kérdeztem már aggódva, mert rossz érzésem támadt.
Brendonkának felvágták a nyelvét. Hogy merészel így beszélni velem? Ha akarom egy másodpercen belül tudom megölni.
- Hát, Darwin, ha nem is láthatatlan, de vacsora az vagy - küldtem felé egy gúnyos mosolyt. - Nem hinnéd, de ha akarnálak, egy másodpercen belül kioltanám az életedet, halandó - mondtam neki undorodva, habár belül egyáltalán nem akartam őt bántani, de muszáj ennek így lennie.
Pár percen belül, Brendon felmászott a fára, és elkezdett zenét hallgatni a legnagyobb kényelemben. Egyedül álltam ott lent, és már azon töprengtem, hogy vissza kellene mennem Darrenhez. Nem tudja hol vagyok, de ha nagyon akar, elő tud keríteni. Ide nem jöhet, mert ha rájön erre az egész titkolózásra, nekem végem van. Pedig szeretem Darrent, és ha kidobna rettentően fájna.
Felnéztem a fára, legyintettem, majd elindultam sétálni, az erdőben. A kastélyba nem akartam visszamenni. Mikor már egy jó ideje sétáltam, egy réthez értem, aminek a közepén egy szikla építmény volt. De láthatóan már rég nem járhatott is senki, ugyanis a szikla falak meg voltak repedezve, néhány kidőlt a helyéről. Ahogy közelebb mentem, a romos építmény közepében volt egy kőből kifaragott, hatalamas, hét szögletű asztal, melynek közepébe oda volt vésve az a minta, mely az én tetoválásomon is látható volt. Kicsit meghökkentem. Nem tudtam mire is számítsak, mert a kőasztalon még látható volt a megszáradt vér. A félhold jel, ezüstösen felizzott, míg a vámpírok jele vörösen kezdett szikrázni. Kicsit arrébb mentem, ugyanis az én tetoválásom is ugyan úgy bizseregni kezdett és még fájt is. Felszisszentem, de csak egy helyben álltam, majd mikor vége lett és a felhők mögé elbújt az égen a hold, elindultam, vissza a kastélyba, hogy erről beszéljek Jasonnel. Valakinek el kellett mondanom és hát Bianca, nem volt a közelben.
A hatalmas házba belépve, rögtön az emeletre, a dolgozószobába igyekeztem. Már kopogni akartam, mikor Sebastiannal találtam szembe magam. Ahogy felnéztem a férfire kicsit meglepődtem, hiszen, mi keresni valója van itt?
- Sebastian, mit keresel te itt? - húztam fel az egyik szemöldököm. - Ugye, te nem vagy vérfarkas? - kérdeztem a férfit, de nem éreztem azt a jellegzetes korcs szagot, ezért elvetettem ezt az ötletet. Kicsit késöbb, amíg vártam a válaszát, más témára tértem át.
- Hogy van Jesse? - néztem rá őszintén csillogó szürke tekintetemmel. Neki dőltem a falnak és gondterhelten túrtam bele aranyszőke hajzuhatagomba, majd kezemet megint rászorítottam a sebre, mely erősen lüktetni kezdett.
- Sebastian, mi van Jessevel? - kérdeztem már aggódva, mert rossz érzésem támadt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése