2010. május 29., szombat

Zoe

Zoe

Biancát, mindig másnak gondoltam, pedig így végig hallgatva a történetét, látom csak mennyire átlagos az ő története is. Vámpírhoz illően bosszút forral.
Ezután, a szerelemről kezdett el beszélni, amivel alapjába véve nem is lenne nagy probléma, hacsak nem éreztem volna magamhoz olyan túl közelinek ezt a bizonyos tényt, ami már problémává vált számomra.
Brendon és Darren. Két különböző férfi, mégis mind a kettőt szerettem. Csak mára már az egyiküket jobban. Lehet, hogy már nem is tudok ezeken az érzéseken változtatni. Mert én már nem szeretem annyira azt a bizonyos személyt, akiről már azt hittem, nem kell jobb és ő lesz a legtökéletesebb. De lehet még sem. Ezért is jó, ha a ravasz nő, legalább két botot tart a tűzbe. Én most nem voltam annyira furfangos, de meg is bántam.
- Bianca, megértem, hogy meg akarsz attól óvni, amit te elszúrtál, de mivel makacs vagyok, nem fog sikerülni, megváltoztatnod ebben a döntésem. Nagyon jól tudom, hogy mire szeretnél kilyukadni, de nem fogom hagyni - jelentettem ki ridegen, de egyáltalán nem voltam vele szemben bántó. - Különben meg, honnan tudsz te ilyen dolgokról? Nem szabadna másokkal foglalkoznod, hacsak az illető nem arra kell, hogy megedd - tettem hozzá gúnyosan, majd néztem a távozó nő után.

Ahogy eltűnt, hátamat egy fának vetettem, és magam előtt összefontam karjaimat és néztem előre, mikor is jön vissza a nő.
De nem Bia jött, hanem Brendon. A legkevésbé sem számítottam rá, hogy ő is kijön.
- Mit akarsz itt? - mértem végig flegmán, és körülötte kezdtem sétálgatni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése