Épp a könyvtárból jöttem vissza, mikor kopogtattak az ajtón, majd az ismeretlen ismerős egy határozott mozdulattal ki is tárta maga előtt az ajtót, majd belépett. Caroline volt az. Teljesen ki is ment a fejemből, hogy már a kellett hoznia a dolgozatát. Jajj, nekem meg beszélnem kéne vele. De mennyire, nincs kedvem hozzá, hogy én közöljöm a rossz hírt. Mondjuk kinek lenne? Habár, Anastacia kikötötte, hogy nekem kell átadnom a híreket. Szegény Carol.
- Szép estét neked is, Care - köszöntöttem a lányt, majd elvettem a kezéből a dolgozatát. - Nincs kedved esetleg bejönni? Sietsz valahova? Beszélgethetnénk egy kicsit - mosolyogtam derűsen a lányra, habár belül egyáltalán nem voltam jó kedvemben, már előre sajnáltam a lányt.
- Gyere be - invitáltam a szobába a lányt, majd a kanapé felé biccentettem, hogy üljön le. Amíg ő helyet fogalalt, magamhoz vettem a munkáját és a körülbelül tíz oldalas dolgozatból, minden oldalon kiválasztottam a leghosszabb szót, majd azokat elolvastam és ráírtam egy kitűnőt. Egy hanyag mozdulattal visszadobtam az asztalra, majd gondterhelt arccal leültem én is a kanapéra, és szembe fordultam Care-el.
- A szüleidről kell beszélnünk - kezdtem bele egész halkan. - Vasárnap este megrendezésre került a Mágikus Nyomozás bálja, ahova a szüleid is hivatalosak voltak. Mint minden partyn, itt sem maradhatott el az alkohol. A szüleid egy kicsit több italt fogyasztottak a kelleténél, pedig nagyon is tisztában voltak vele, hogy autóval érkeztek a helyszínre. Mikor már haza felé tartottak, egy eltérített járattal utaztal egy sávban, melynek frontális ütközés lett a következménye. Mielőtt még kikerülhették volna, vagy hopponálni tudtak volna, neki csapódtak a repülőgépnek és lezuhantak - egy kicsit, csendben maradtam, majd lehalkítottam a hangomat és úgy folytattam a monológot, melyet már két napja halogatok, pedig Anastacia nyomatékosan megkért, hogy már hétfőn közöljem a gyerekekkel. - Matt és Prudence életüket vesztették a balesetben, a helyszínre érkezők sem tudtak már segíteni rajtuk, sajnálom. Részvétem, Care - öleltem magamhoz a lányt, majd csendben maradtam, hogy felfogja egyáltalán a történteket.
- Szép estét neked is, Care - köszöntöttem a lányt, majd elvettem a kezéből a dolgozatát. - Nincs kedved esetleg bejönni? Sietsz valahova? Beszélgethetnénk egy kicsit - mosolyogtam derűsen a lányra, habár belül egyáltalán nem voltam jó kedvemben, már előre sajnáltam a lányt.
- Gyere be - invitáltam a szobába a lányt, majd a kanapé felé biccentettem, hogy üljön le. Amíg ő helyet fogalalt, magamhoz vettem a munkáját és a körülbelül tíz oldalas dolgozatból, minden oldalon kiválasztottam a leghosszabb szót, majd azokat elolvastam és ráírtam egy kitűnőt. Egy hanyag mozdulattal visszadobtam az asztalra, majd gondterhelt arccal leültem én is a kanapéra, és szembe fordultam Care-el.
- A szüleidről kell beszélnünk - kezdtem bele egész halkan. - Vasárnap este megrendezésre került a Mágikus Nyomozás bálja, ahova a szüleid is hivatalosak voltak. Mint minden partyn, itt sem maradhatott el az alkohol. A szüleid egy kicsit több italt fogyasztottak a kelleténél, pedig nagyon is tisztában voltak vele, hogy autóval érkeztek a helyszínre. Mikor már haza felé tartottak, egy eltérített járattal utaztal egy sávban, melynek frontális ütközés lett a következménye. Mielőtt még kikerülhették volna, vagy hopponálni tudtak volna, neki csapódtak a repülőgépnek és lezuhantak - egy kicsit, csendben maradtam, majd lehalkítottam a hangomat és úgy folytattam a monológot, melyet már két napja halogatok, pedig Anastacia nyomatékosan megkért, hogy már hétfőn közöljem a gyerekekkel. - Matt és Prudence életüket vesztették a balesetben, a helyszínre érkezők sem tudtak már segíteni rajtuk, sajnálom. Részvétem, Care - öleltem magamhoz a lányt, majd csendben maradtam, hogy felfogja egyáltalán a történteket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése