Zoe
Ahogy a falhoz nyomott, nem tudtam, merre nézzek, csak, hogy ne kelljen találkoznom a pillantásaival. Valami nagyon furcsa volt, két sötét szemében, mely megijesztett. Arcomba hullott szőke hajam, ezért csak hallgattam ahogy meghív ebédelni. Kizárt. El nem megyek. Ezzel a rohadékkal, maximum a temetésére mennék.
- Ne legyen olyan biztos benne, hogy elmegyek. Sőt, minek mennék? Nekem ugyan semmi hasznom nem származna bból, ha megjelennék ezen a találkozón. Sőt, inkább csak hátrányosan kellene éreznem magam. Arra pedig nem vágyom - köptem neki ingerülten. - A farkasait ugysem tudja otthon hagyni, amíg maga az ügyeit intézi. Nem bízok magában - jelentettem ki ridegen, majd egy erős mozdulattal egyik kezemet kiszabadítottam, és ellöktem magamtól, majd már el is tűntem.
A vámpírok világáig meg sem álltam, csak mikor már bementem a házba ahol már Darren várt. Láthatólag nem volt túl boldog...
Nate
Hamarosan Tim megérkezett Brendonnal, és a vérben úszó fiút felfektette az ágyra. Nem tudtam mit csináljak, főleg mikor megláttam Ilát, aki tehetetlenül zokogott a bátyja mellett, és nem tudott mit csinálni.
Csak felkaptam fejem, majd én is odatléptem Brendonhoz, és próbáltam pár gyógyító átkot felidézni amik, elég erősek lehettek ahhoz, hogy Brendon rendbe jöjjön. A francba. Eszembe jutott egy varázslat, melyhez nem kellett varázsige, csak nagyon erős koncentráció, figyelmesség, erő és tapasztalat. Na igen, nekem az utolsóból nem sok volt. Nem szoktam gyógyítani, és nem is igazán szeretek. De meg kell próbálnom, hogy a barátom rendbe jöjjön. Sikerülnie kell.
- Menj hátrébb - szóltam Illának, majd pálcámmal köröket kezdtem el írni a fiú mellkasán, és lecsuktam szemeimet. Mikor Tim megérkezett, még nem kezdtem el, csak bemelegítettem.
- Tim, várj már egy kicsit - szóltam rá, majd visszanéztem Bredre és ismét munkához kezdtem. A körök szép, egyenletesek lettek, de én ezt nem láthattam, mivel szemeimet olyan erősen szorítottam le, hogy tíz percnyi koncentráció után, egy könnycsepp is kicsordult belőlük. Mikor kinyitottam szemeimet, hogy megnézzem történik valami, arra lettem figyelmes, hogy pálcát tartó kezem, magától köröz, és sárgás színű hullámok áramlanak át Brendon testébe, az enyémből.
Sikerült. Mégis megcsináltam. Mikor elvettem felőle a pálcát, láttam ahogy kinyitja szemeit, viszont belőlem rengeteget kivett, mivel egy erő-átvivő varázslat volt.
- Haver, hogy vagy? - kérdeztem csendesen, majd elterültem az ágyon. - Úgy érzem magam, mintha most játszottam volna végig az elkövetkezendő négy meccsünket - tettem hozzá, vigyorogva.
Ahogy a falhoz nyomott, nem tudtam, merre nézzek, csak, hogy ne kelljen találkoznom a pillantásaival. Valami nagyon furcsa volt, két sötét szemében, mely megijesztett. Arcomba hullott szőke hajam, ezért csak hallgattam ahogy meghív ebédelni. Kizárt. El nem megyek. Ezzel a rohadékkal, maximum a temetésére mennék.
- Ne legyen olyan biztos benne, hogy elmegyek. Sőt, minek mennék? Nekem ugyan semmi hasznom nem származna bból, ha megjelennék ezen a találkozón. Sőt, inkább csak hátrányosan kellene éreznem magam. Arra pedig nem vágyom - köptem neki ingerülten. - A farkasait ugysem tudja otthon hagyni, amíg maga az ügyeit intézi. Nem bízok magában - jelentettem ki ridegen, majd egy erős mozdulattal egyik kezemet kiszabadítottam, és ellöktem magamtól, majd már el is tűntem.
A vámpírok világáig meg sem álltam, csak mikor már bementem a házba ahol már Darren várt. Láthatólag nem volt túl boldog...
Nate
Hamarosan Tim megérkezett Brendonnal, és a vérben úszó fiút felfektette az ágyra. Nem tudtam mit csináljak, főleg mikor megláttam Ilát, aki tehetetlenül zokogott a bátyja mellett, és nem tudott mit csinálni.
Csak felkaptam fejem, majd én is odatléptem Brendonhoz, és próbáltam pár gyógyító átkot felidézni amik, elég erősek lehettek ahhoz, hogy Brendon rendbe jöjjön. A francba. Eszembe jutott egy varázslat, melyhez nem kellett varázsige, csak nagyon erős koncentráció, figyelmesség, erő és tapasztalat. Na igen, nekem az utolsóból nem sok volt. Nem szoktam gyógyítani, és nem is igazán szeretek. De meg kell próbálnom, hogy a barátom rendbe jöjjön. Sikerülnie kell.
- Menj hátrébb - szóltam Illának, majd pálcámmal köröket kezdtem el írni a fiú mellkasán, és lecsuktam szemeimet. Mikor Tim megérkezett, még nem kezdtem el, csak bemelegítettem.
- Tim, várj már egy kicsit - szóltam rá, majd visszanéztem Bredre és ismét munkához kezdtem. A körök szép, egyenletesek lettek, de én ezt nem láthattam, mivel szemeimet olyan erősen szorítottam le, hogy tíz percnyi koncentráció után, egy könnycsepp is kicsordult belőlük. Mikor kinyitottam szemeimet, hogy megnézzem történik valami, arra lettem figyelmes, hogy pálcát tartó kezem, magától köröz, és sárgás színű hullámok áramlanak át Brendon testébe, az enyémből.
Sikerült. Mégis megcsináltam. Mikor elvettem felőle a pálcát, láttam ahogy kinyitja szemeit, viszont belőlem rengeteget kivett, mivel egy erő-átvivő varázslat volt.
- Haver, hogy vagy? - kérdeztem csendesen, majd elterültem az ágyon. - Úgy érzem magam, mintha most játszottam volna végig az elkövetkezendő négy meccsünket - tettem hozzá, vigyorogva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése