Zoe
- Nem érdekel, Brendon. Akkor egyedül hozom vissza. Én nem várok tovább és nem érdekel a halál, mert Jesset ki kell hoznom onnan. Most. Nem várok semmire. És ha az a nagy pofájú Jason megtámad? Kit érdekel. Tegyet azt. Semmi köze a fiamhoz. Jesse az enyém. És most a föld alól is előkerítem nélküled is ha kell - mondtam makacsul, majd elszakítottam tőle büszke tekintetem, és kezemet kitéptem az övéből
- Brendon, ennek így nincs értelme. Te nem mondassz nekem semmit. Bízom benned, bíztam. De a fiamat elvitték. Ne várd, hogy ölbetett kézzel üljek és várjam, hogy visszahozzák. Ez nekem nem megy.
- Abyt? Nem ismered. Én sem igazán, de tudom, hogy Darrennél jobban is kiakadna. Egy őrült az a nő. Darren, nem kérdezte, ezért nem tudhatja meg - jelentettem ki harciasan. Nem tudtam, hogyan fogadná Darren azt a hírt, miszerint, egy tizenhat éves lánynak gyereke születik. Biztos, nem szólt volna hozzám. Talán soha többé.
Éppen indultam volna, hogy Londonvban farkasok után kutassak, mikor Brendon ismét megragadta a kezem és maga felé fordított.
- Ez nem ilyen egyszerű. Ahhoz nyomós indok kell Brendon. És neked nincs rá elég komoly elhatározottságod ehhez - mondtam neki meglepetten, és még mindig éreztem szavaiban a vágyódást és a szenvedélyt. Pedig én már semmit nem érzek iránta. Vagy csak ezt mondom magamnak, és elég jól sikerült is elhitetnem magammal. Nem érezhetek Brendon iránt semmit. Igen, ez a jó megfogalmazás.
- Brendon, én ezt nem tehetem - mondtam halkan, majd elfordultam tőle, hogy ne kelljen ránéznem. - És nincs is ehhez jogod. Se nekem, se senkinek. Vérfarkas vagy nem pedig vámpír. Neked ott a helyed, ahogy most már nekem itt. Ez van. Menj, szólj Emmának, hogy látogatójuk lesz - köptem neki a szavakat, majd fejemre hajtottam csuklyámat, és apró léptekkel indultam az erdő felé.
- Nem érdekel, Brendon. Akkor egyedül hozom vissza. Én nem várok tovább és nem érdekel a halál, mert Jesset ki kell hoznom onnan. Most. Nem várok semmire. És ha az a nagy pofájú Jason megtámad? Kit érdekel. Tegyet azt. Semmi köze a fiamhoz. Jesse az enyém. És most a föld alól is előkerítem nélküled is ha kell - mondtam makacsul, majd elszakítottam tőle büszke tekintetem, és kezemet kitéptem az övéből
- Brendon, ennek így nincs értelme. Te nem mondassz nekem semmit. Bízom benned, bíztam. De a fiamat elvitték. Ne várd, hogy ölbetett kézzel üljek és várjam, hogy visszahozzák. Ez nekem nem megy.
- Abyt? Nem ismered. Én sem igazán, de tudom, hogy Darrennél jobban is kiakadna. Egy őrült az a nő. Darren, nem kérdezte, ezért nem tudhatja meg - jelentettem ki harciasan. Nem tudtam, hogyan fogadná Darren azt a hírt, miszerint, egy tizenhat éves lánynak gyereke születik. Biztos, nem szólt volna hozzám. Talán soha többé.
Éppen indultam volna, hogy Londonvban farkasok után kutassak, mikor Brendon ismét megragadta a kezem és maga felé fordított.
- Ez nem ilyen egyszerű. Ahhoz nyomós indok kell Brendon. És neked nincs rá elég komoly elhatározottságod ehhez - mondtam neki meglepetten, és még mindig éreztem szavaiban a vágyódást és a szenvedélyt. Pedig én már semmit nem érzek iránta. Vagy csak ezt mondom magamnak, és elég jól sikerült is elhitetnem magammal. Nem érezhetek Brendon iránt semmit. Igen, ez a jó megfogalmazás.
- Brendon, én ezt nem tehetem - mondtam halkan, majd elfordultam tőle, hogy ne kelljen ránéznem. - És nincs is ehhez jogod. Se nekem, se senkinek. Vérfarkas vagy nem pedig vámpír. Neked ott a helyed, ahogy most már nekem itt. Ez van. Menj, szólj Emmának, hogy látogatójuk lesz - köptem neki a szavakat, majd fejemre hajtottam csuklyámat, és apró léptekkel indultam az erdő felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése