2010. május 1., szombat

Sebastian

Seb

Illa volt az. Szavára rögtön leeresztettem pálcám ,majd helyet foglaltam ne messze tőle a fűben. Csendben ültünk. Nem igazán tudtam mit mondjak neki, de ekkor ő állt elő egy kérdéssel.
- Kicsim... Nem tehetem. Annyit viszont elárulhatok ,hogy szó sincs arról ,hogy nem szeretlek. - Mondta neki és belenéztem szemeibe ,mejeken a telihold féne pislákolt.
- Gyönyrű vagy ma este... Csak tudnád...- Hogy mennyire roszz volt nézni téged ezzel a mitugrásszal csókolózni.- Az utolsó részt már cak magamban mondtam ki. - Nem kell félned... Nem teszek olyat ami téged bántana. Csupán... Csupán ... Mégis tettem. Nah ez hülyén jött ki. - Eröltettem egy vigyort az arcomra. - Nah ,jó kimondom... Szeretlek. De egyenlőre kell nekem egy kis idő. Tudom szörnyű amit tettem... - Mondtam és ő szólásra nyitotta száját, de é eléhelyeztem mutató ujjamat ,hogy maradjon csendben. - Ccccs... Tegyél bármit. Akár meg is kínozhatsz... Hagyom magam. - Mondtam és közelebb mentem hozzá...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése