Seb
Most tényleg az történt amit hallottam? Vagy csak képzelősők? Azt mondta megbocsát? Ebben a pillanatban olyan boldog voltam ,hogy minden mást kizártam a fejemből, csak őt nem.
- Hé, kisasszony. Mit képzel ön? Hogy ennyivel beérem. - Mosolyogatam. Ez az igazi szívből jövő mosolyom volt ,nem pedig az utánzatom. Majd nem bírtam tovább és lecsókoltam. Nem vonakodott. Milyen régen is csókoltam meg utoljára. Már majdnem egy hete. Ezt kockáztattam Dettíke miatt? Ember vagyok én?
- Akkor induljunk Milady... - Mondtam és felhúztam a földről. - Nagyon szerethetsz te engem ,hogy megbocsáltottál. - Mondtam és ismét egy kisfiús mosoly jelent meg fehér arcomon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése