Amy

Csak figyeltem, ahogy ideges volt Sebastian. Amikor Christopher lehányta és elkiáltotta magát még a hideg is kirázott. Sosem láttam ennyire idegesnek.
- Ezt nem hiszem el. Add ide. - Kaptam ki a gyereket, az egyik kezéből és felvittem lefektetni. Megvártam míg elalszik, majd leviharoztam Acerlot szobájába. Nem akartak beengedni, de nem érdekelt akkor is betornászom magam.

- Lehet, hogy ez nem a te napod, de lehetne az hogy nem a gyerek előtt kiabálsz? Mit szólnál ha ő kiabálna túl téged, te sem örülnél neki. - Kiabáltam Timmel mert egyáltalán nem kellett volna, kiabálnia. Lehet hogy ideges na de mégis.... - Na jó, elmegyek pár órára, a gyerek alszik. Mivel játszuk a titkolózosat nem mondom meg hova megyek, majd este meg jövök rendben? - Fontam össze a karomat, és néztem Sebastian szemébe. Nem hiányzott nekem ez inkább körbe nézek a városban, egy kicsit vagy ami még jobb megkeresem az idióta bátyámat.

- Hja, tényleg egyetlen egy embered se kövessen mert kezdek torkig lenni hogy amikor a kicsivel sétálok mindig megismerek egyet egyet a parkban! - Mondtam neki, majd az asztalra csaptam.