Patricia
- Rendben, Worren. Borítsunk fátylat a múltra - biccentettem a lánynak, majd féloldalas mosolyra húztam vérvörös ajkaimat, majd leültem a lányokkal az asztalhoz.
- Anderson, ahogy mondod - vettem magamhoz az üveget, majd meghúztam Reina után. - Fujj, gyerekek, ez sör - köhögtem. Soha nem bírtam a sört, már az ízétől rosszul lettem.
- Na, jó. Igyunk valami rendeset - intettem a pincérnek, akire már csak rámosolyogtam, majd már hozta is az italunkat. - Most, mondjátok, hogy rosszul csinálom - néztem a lányokra, ahogy kortyolni kezdtem az italt.
- Mi ez Mia? - néztem a lányra, majd kikaptam kezéből az egyik nyakláncot, amin egy női név állt. - Amarilla? Hát, aki ilyen névvel van megáldva, az csak valami Hugrabugos lehet, már ne is haragudj. Amarillus - pimaszkodtam, majd szétnéztem, mikor megjöttek az iskola bunkói, élükön Dylan Hemsworthel. Míg a mardekáros bunkók heted évesek, mi le vagyunk maradva két évvel. Nem mintha bármit is akarnék ettől a beképzelt, nagyképű bunkótól, de azért azt le sem lehetne tagadni, hogy jól néz ki. Nem baj, nyugtat a tudat, hogy jövőre elmegy. Még eggyel kevesebb hímnemű bunkó az iskolában.
- Mi volt a levélben? - kérdeztem Miát, aki ingerülten tépte szét a megsárgult pergamen lapot.
- Csak nem a tanár bácsitól kaptad? - húztam gunyoros vigyorra ajkaimat, majd ugyan ebben a pillanatban láttam meg, ahogy a heted évesek erre felé pillantgatnak. Sőt, Hemsworth nem csak pillantgat, hanem leplezetlenül engem méreget. Remek. A hülye bandája meg röhög. Értelmiségiek. Azért díjazom, hogy ennyire gyorsan terjed a híre, hogy már egyedül vagyok. Sokáig farkasszemet néztünk, majd aztán elindultam feléjük, de mikor már majdnem ott voltam előttük, elkanyarodtam a pult irányába, és megforgattam szemeimet.
- Szerintem nyírjuk ki a pasikat - javasoltam a lányoknak, mikor visszaértem hozzájuk egy üveg whiskeyvel.
- Rendben, Worren. Borítsunk fátylat a múltra - biccentettem a lánynak, majd féloldalas mosolyra húztam vérvörös ajkaimat, majd leültem a lányokkal az asztalhoz.
- Anderson, ahogy mondod - vettem magamhoz az üveget, majd meghúztam Reina után. - Fujj, gyerekek, ez sör - köhögtem. Soha nem bírtam a sört, már az ízétől rosszul lettem.
- Na, jó. Igyunk valami rendeset - intettem a pincérnek, akire már csak rámosolyogtam, majd már hozta is az italunkat. - Most, mondjátok, hogy rosszul csinálom - néztem a lányokra, ahogy kortyolni kezdtem az italt.
- Mi ez Mia? - néztem a lányra, majd kikaptam kezéből az egyik nyakláncot, amin egy női név állt. - Amarilla? Hát, aki ilyen névvel van megáldva, az csak valami Hugrabugos lehet, már ne is haragudj. Amarillus - pimaszkodtam, majd szétnéztem, mikor megjöttek az iskola bunkói, élükön Dylan Hemsworthel. Míg a mardekáros bunkók heted évesek, mi le vagyunk maradva két évvel. Nem mintha bármit is akarnék ettől a beképzelt, nagyképű bunkótól, de azért azt le sem lehetne tagadni, hogy jól néz ki. Nem baj, nyugtat a tudat, hogy jövőre elmegy. Még eggyel kevesebb hímnemű bunkó az iskolában.
- Mi volt a levélben? - kérdeztem Miát, aki ingerülten tépte szét a megsárgult pergamen lapot.
- Csak nem a tanár bácsitól kaptad? - húztam gunyoros vigyorra ajkaimat, majd ugyan ebben a pillanatban láttam meg, ahogy a heted évesek erre felé pillantgatnak. Sőt, Hemsworth nem csak pillantgat, hanem leplezetlenül engem méreget. Remek. A hülye bandája meg röhög. Értelmiségiek. Azért díjazom, hogy ennyire gyorsan terjed a híre, hogy már egyedül vagyok. Sokáig farkasszemet néztünk, majd aztán elindultam feléjük, de mikor már majdnem ott voltam előttük, elkanyarodtam a pult irányába, és megforgattam szemeimet.
- Szerintem nyírjuk ki a pasikat - javasoltam a lányoknak, mikor visszaértem hozzájuk egy üveg whiskeyvel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése