- Te… te… te rohadt köcsög! Te vadbarom! Te idióta infantilis hülyegyerek! - visítoztam szikrázó szemekkel. Hát ez nagyon jó, csak is erre vágytam. És mi a legjobb? Benyeltem vagy fél liter klóros vizet. Hát köszönöm szépen. Köhögcsélve úsztam ki a medence szélére, ahol Damian önelégülten vigyorogva ült. Most megölöm. Nagy levegőt vettem, hogy újra belekezdjek a szitkozódásba, de hirtelen elkapta a csuklóimat, felrántott magához, majd gyors csókot nyomott a számra aztán felállt és arrébb sétált egy gúnyos vigyorral a száján. A megdöbbenéstől és a felháborodástól még megszólalni sem tudtam. Hogy az a…! Nem adtam rá engedélyt, hogy csak úgy kénye kedve szerint csókolgasson.
- Legyen. – fordultam Cia felé, aki láthatólag jól elszórakozott a másik barommal. Gyilkos tekintettel figyeltem Niel minden egyes mozdulatát, amire kaján vigyorral reagált. Megütöm… megütöm… ISTEN BIZONY HOGY AGYONVEREM!
- Gyere ide. Most! – utasítottam a feketét, mire a lehető leglassabb tempóban úszott oda hozzám. Közel hajoltam, hozzá majd az arcába sziszegtem. – Még egy ilyen és megszabadítalak egy felesleges testrészedtől.
- Miért is? Fogalmam sincs, mit követtem el ellened. – válaszolta ártatlanul.
- Csak ne érj hozzám, ha nem muszáj.
- Csak magadat fosztanád meg az élvezetektől… azt pedig nem hagyhatom… - csatt! Igen, felpofoztam. De megérdemelte. Tegyen ilyen kijelentéseket meg célzásokat a jó édes anyjának és ne pedig nekem. Egyszer úgyis megölöm ezt a vadbarmot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése