Szokásomhoz híven már hajnalok hajnalán, ahogy drága barátném mondaná, azaz reggel nyolckor már én voltam a megtestesült éberség. Nem tehetek róla, hogy képtelen vagyok délig aludni. Már teljesen fitten léptem ki a fürdőszobából egy szál törölközőben és elkezdtem feltúrni a gardróbom teljes tartalmát. Oké, nekem vásárolni kell. Unom a ruháimat. Majd elrángatom Ciát, vagy valamelyik másik Tekit. Végül egy fekete csőfarmer és egy „enyhén” kivágott rózsaszín topp mellett döntöttem, amit feldobtam néhány kiegészítő segítségével. Szálegyenes hajamat egy egyszerű bűbájjal hullámossá varázsoltam, majd egy kis smink használata után kiléptem a szobánkból és elindultam a Nagyterem felé. Napi rutinom következő pontja, hogy amint leértem a hálótermi lépcsőn megrohamoztak a… hogy is kéne neveznem őket? Ja igen, a rajongóim. Bájmosolyt erőltetve kikerültem őket, majd ismét célba vettem azt a helyet, ahol végre megkaphatom a reggeli teámat és a Reggeli Prófétámat is.
- Hát persze Carter. Biztosan úgy van, ahogy mondod, de akkor sem megyek el veled sehova. Se most, se pedig máskor. Most pedig, h megbocsájtasz, szeretnék tovább olvasni. – mondtam, majd visszafordultam a reggelim felé. Hülye sárvérű. Most még kedves voltam hozzá, de ez már a kilencedik alkalom a héten, hogy bepróbálkozik. Szerencséje, hogy az idegeim kötélből vannak. Felpillantotta az újságból a velem szemben ülő Dankeyre, aki fuldoklott a nevetéstől.
- Remélem, felfordulsz. – mosolyogtam mézes-mázosan. Fújj, de utálom. Patkány. Unottan piszkálgattam a gyümölcssalátám maradékát, mikor megjelent mellettem a még mindig kissé kómás barátnőm.
- Már két órája várok rád. Nem is értem, hogy tudsz ennyit aludni. Én már fél hat óta ébren vagyok. – morogtam, majd a teremben ülőket kezdtem vizsgálgatni. Aha! Megvan. Griffendél kviddics csapatkapitány. Ja, vele megyek ma Roxmortsba. Hogy is hívják? Azt hiszem Andrew vagy Alan. Valami ilyen.
- Kivel mész ma Roxmortsba? Lehetőleg rázd le te is gyorsan. Vásárolni akarok és Stefaninak fontosabb a pasija, mint én. – mondtam kissé sértetten, majd megigazítottam a hajamat. Persze Stefani Kuk és Jacob Acerlot. A turbékoló párocska. A fene se gondolta volna, hogy Stef ilyen kis hűséges. Pruenak ott van az a Matt. Ciának ez a puha pöcsű Dankey. Én meg? Én meg elvagyok. Damian fene tudja, kit szédít éppen a világ másik felén. Chh… és nem is ír, én meg nem fogok először. Pedig el kell ismernem, hiányzik egy kicsit. De feltalálom magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése