2010. június 25., péntek

Sebastian

Tim

Otthagytam az egész bagázst és óriási léptekkel szeltem át a folyosókat, melyek a szobám felé vezettek. Hát kétség kívül nem ez lesz életem legjobb napja, de azért nem is a legrosszabb. Kéne új személyi aszisztenst keresnem mivel Demetri "rejtélyes "okok miatt életét vesztette. Bevágódtam a szobám ajtaján ,de még ezelőtt utasítottam szobám előtt álló két őrt ,hogy senkit se engedjenek be. Felugrottam az ágyamra és miközben a plafont méregettem gondolatok hada kavargott a fejemben. Azért meg érdemeltem volna egy "köszönöm"-öt Bredtől, de hát mit is várjak tőle egy neveletlen himsoviniszta ökör, aki mindig csak megy a saját feje után. Remélem azért ért valamit neki ez a kis hijján egy év amit a kastélyomba töltött. Kétség kívül nem az álmaiban tervezte, de álltalában az ilyen élmények mindenkire pozitívan hatnak. Kivéve rá. Másik véglet a fiam volt. Aki teljesen máshogy viselkedett anyja karjaiban ,mint nálam, sőt még a tövvi halálfaló kezében is jobban viselkedett. De mikor az én karjaimba volt. Akkor teljesen mást tapasztaltam. Olyan érzésem volt ,mintha a saját fiam gyűlölne. Jessenél és Bevccánál ez más volt ,mert őket keveset láttam és megpróbáltam mindent bepótolni azokon a napokon mikor a magaménak tudhatom őket. De Chris ő más volt. Vele lehettem volna egész nap. De amint a kezembe vettem már rögtön lehányt, sírni kezdett, vagy éppen bekakilt. Minden mozdulatával idegesített. Mégis imádtam mert az enyém. Ekkor kivágódott a szobám ajtaja ,már éppen üvölteni akartam ,mikor Illa alakját véltem felfedezni.
- Mi lenne ha nem oktatnál ki? - Kérdeztem vissza frappánsan ,de még is ridegen. - Rendben menj. - Szögeztem le a beszélgetést fejemre pedig egy párnát húztam. Semmi kedvem nem volt most társaságra. Ezt pedig nem viccnek szántam.
- Bocs ,hogy nem akarom ,hogy bajod essen. - Krákogtam a fekete szövetpárna alól. Persze, még hogy felügyelet nélkül elmehet. Hogy is ne. Amikor becsukta az ajtót és távozott kelletlenül feltápászkodtam és az ajtóhoz evickéltem.

- Kövesd a kisasszonyt és minden egyes percéről beszámolót kérek. Mit csinál ? Hova megy? Kivel beszél? Mit eszik? Értetted? - Néztem szúrós szemmel a férfira akit azt hiszem Johnnak hívnak.
- De Sebastian ,mi van ha ho... - Kezdte ,de megszakítottam.
- Ügyes fiú vagy te. Feltalálod magad. - Csuktam be szobám ajtaját..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése