Patricia
- Befognátok? - üvöltöttem a két lányra, ahogy belöktem őket a Tekergők szobájába. - Nem emlékszem, mikor kérdeztem, hogy akartok-e maradni. Sőt azt se kérdeztem, hogy ki tud játszani, mert az megoldjuk. Kinek rémlik a negyedik évvége, mikor belopóztunk a bájitaltan szertárba? Ki emlékszik, hogy hoztunk Felix Felicitast? - néztem vigyorogva a lányokra, majd a szönyeg sarkát elkezdtem feltekerni. Ahogy felszedtem a fekete szönyeget, az egyik kő darabot pálcám segítségével kiemeltem, majd három üvegcsét vettem elő belőle. Miután mindent eligazítottam , neki támaszkodtam az asztalnak.
- A pókerhez nem kell se tudás, se semmi édeseim - magyaráztam nekik, miközben a kezükbe nyomtam a bájitalokat. - Csak szerencse kell hozzá, azt pedig mi klcsönzünk - vigyorogtam rájuk, és kiittam az üvegcse tartalmát. Nem volt rossz íze, de nem szerettem mindenféle bájitalt meginni, főleg ami azt se tudtam, honnan származik.
- Szóval, a hatása tizenkét óráig tart, elrontani semmit nem fogunk csajok. Megnyerjük a játékot. És, hogy mi is lesz a játék? - haraptam be alsó ajkam. - Nem zsetonban, meg pénzben játszunk, sokkal inkább ruhában. Mindenki betesz valamit, ha valaki nyer, vissza veheti, vagy beteheti ugyan azt. Nem kellene túl sokat innunk, mert az megszűnteti a hatást - mondtam nekik, miközben egy játékteremmé alakítottam a helyiséget. Ekkor nyílt az ajtó. Még nem lehetnek itt. - Jajj, megjött a drágaság - húztam gúnyos vigyorra ajkamat. - Azt hiszem kölcsön adom Reinát, hidd el, remek ébresztő. Szóval, valaki avassa be Steffet - mondtam nekik, majd elkezdtem kiszájfényezni a számat.
- Befognátok? - üvöltöttem a két lányra, ahogy belöktem őket a Tekergők szobájába. - Nem emlékszem, mikor kérdeztem, hogy akartok-e maradni. Sőt azt se kérdeztem, hogy ki tud játszani, mert az megoldjuk. Kinek rémlik a negyedik évvége, mikor belopóztunk a bájitaltan szertárba? Ki emlékszik, hogy hoztunk Felix Felicitast? - néztem vigyorogva a lányokra, majd a szönyeg sarkát elkezdtem feltekerni. Ahogy felszedtem a fekete szönyeget, az egyik kő darabot pálcám segítségével kiemeltem, majd három üvegcsét vettem elő belőle. Miután mindent eligazítottam , neki támaszkodtam az asztalnak.
- A pókerhez nem kell se tudás, se semmi édeseim - magyaráztam nekik, miközben a kezükbe nyomtam a bájitalokat. - Csak szerencse kell hozzá, azt pedig mi klcsönzünk - vigyorogtam rájuk, és kiittam az üvegcse tartalmát. Nem volt rossz íze, de nem szerettem mindenféle bájitalt meginni, főleg ami azt se tudtam, honnan származik.
- Szóval, a hatása tizenkét óráig tart, elrontani semmit nem fogunk csajok. Megnyerjük a játékot. És, hogy mi is lesz a játék? - haraptam be alsó ajkam. - Nem zsetonban, meg pénzben játszunk, sokkal inkább ruhában. Mindenki betesz valamit, ha valaki nyer, vissza veheti, vagy beteheti ugyan azt. Nem kellene túl sokat innunk, mert az megszűnteti a hatást - mondtam nekik, miközben egy játékteremmé alakítottam a helyiséget. Ekkor nyílt az ajtó. Még nem lehetnek itt. - Jajj, megjött a drágaság - húztam gúnyos vigyorra ajkamat. - Azt hiszem kölcsön adom Reinát, hidd el, remek ébresztő. Szóval, valaki avassa be Steffet - mondtam nekik, majd elkezdtem kiszájfényezni a számat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése