- Ezt most fejezd be! – sziszegtem a mellettem ülő lánynak. – Elhagyott, igen. Gyáva volt bevallani neked és ha nem jöttél volna ré magadtól, csak a hűlt helyét találtad volna. Siránkozhatsz után, csak rajta, de semmit nem fogsz érni vele. A csalódást a csalódások fogják követni és ezt elfogadhatnád már végre. Nem lehet mindig minden tökéletes. – köptem neki a szavakat. Nem tudtam sajnálni. Azzal, hogy Dankey elment, talán az egyetlen helyes dolog volt, amit életében tett. A pohárban lévő gyűrűre pillantottam és kishíjján gúnyosan felhorkantottam. Kivettem belőle az ékszert, majd elkaptam Patricia csuklóját és felrántottam a székről. Kirángattam az utcára, aztán ott pedig fel a Szellem Szálláshoz. A kezébe nyomtam a gyűrűt, majd keményen néztem vissza rá.
- Tartsd meg, ha szenvedni akarsz és tovább emlékezni rá, hogy mit tett veled és milyen körülmények közt adta azt neked. Vagy szabadulj meg tőle és azoktól az emlékektől is amik most fájdalmat okoztak. – mondtam, majd várakozóan néztem a szőke lányra. Az ő döntése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése