Zoe
Itt miért ilyen hülye mindenki? Elegem van. Belül hisztiztem és toporzékoltam, de arcomon csak megfeszültek az izmok és ezüst szürke tekintetem még jegesebb lett. Soha de soha többé nem mentem meg ezt a szemétládát. Felőlem felkötheti magát az első fára, az sem érdekelne. Ennyi nincs benne...
Ahogy találkozott tekintetem Sebastianéval lesütöttem arcomat, majd már hopponáltam is. Nem tudtam hova. Fogalmam nem volt hova jöttem. Hagytam, hogy az emlékeim és az érzékeim vezessenek. Mikor felpillantottam Japán írás jeleket vettem észre. Fantasztikus, Tokioban vagyok. Az út közepén sétáltam végig, lehajtott fejjel. Jó volt itt lenni. Egy autó sem volt az utcán, így nyugodtan sétálhattam. Levettem csizmámat, majd mezítláb mentem végig a hideg betonon. Összefontam magam előtt karjaimat. Nem néztem utam merre vezet, csak előre mentem. Nem néztem semerre, így történhetett, hogy neki ütköztem valaminek, de ahogy felnéztem, láttam, hogy valakinek ütköztem neki.
- Mit csinálsz itt? - kérdeztem ridegen. - Tudod mit? Nem is érdekel - köptem a szavakat, majd tovább akartam indulni, de akkor visszahúzot.
- Minek maradnék? Akarsz még valamit? Boccs, hogy segíteni akartam. A húgod meg egy kétszínű kurva. A véleményem pedig nem fog változni - mondtam emelte hangon majd karomat kirántottam kezéből és futni kezdtem, de egyszer csak lábam beakadt és elvágódtam.
Itt miért ilyen hülye mindenki? Elegem van. Belül hisztiztem és toporzékoltam, de arcomon csak megfeszültek az izmok és ezüst szürke tekintetem még jegesebb lett. Soha de soha többé nem mentem meg ezt a szemétládát. Felőlem felkötheti magát az első fára, az sem érdekelne. Ennyi nincs benne...
Ahogy találkozott tekintetem Sebastianéval lesütöttem arcomat, majd már hopponáltam is. Nem tudtam hova. Fogalmam nem volt hova jöttem. Hagytam, hogy az emlékeim és az érzékeim vezessenek. Mikor felpillantottam Japán írás jeleket vettem észre. Fantasztikus, Tokioban vagyok. Az út közepén sétáltam végig, lehajtott fejjel. Jó volt itt lenni. Egy autó sem volt az utcán, így nyugodtan sétálhattam. Levettem csizmámat, majd mezítláb mentem végig a hideg betonon. Összefontam magam előtt karjaimat. Nem néztem utam merre vezet, csak előre mentem. Nem néztem semerre, így történhetett, hogy neki ütköztem valaminek, de ahogy felnéztem, láttam, hogy valakinek ütköztem neki.
- Mit csinálsz itt? - kérdeztem ridegen. - Tudod mit? Nem is érdekel - köptem a szavakat, majd tovább akartam indulni, de akkor visszahúzot.
- Minek maradnék? Akarsz még valamit? Boccs, hogy segíteni akartam. A húgod meg egy kétszínű kurva. A véleményem pedig nem fog változni - mondtam emelte hangon majd karomat kirántottam kezéből és futni kezdtem, de egyszer csak lábam beakadt és elvágódtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése