Cia
Körülbelül a harmadik pohár Martininél tartottam, mikor megérkezett mardekáros barátnőm. Jajj, de hiányoztál, Anderson. Nem szóltam semmit, csak visszafordítottam tekintetemet az italra és egy húzásra kiittam. Remek. Ez se ér semmit. Intettem a pincérnek, majd Reina felé pillantottam rideg és kimért szemekkel.
- Ugyse érdekel - köptem oda neki ridegen, mikor a férfi a következő kört tette le elém. - Ő, azt mondta szeret. Igen. Szeretett. Valamikor, nagyon régen. Ha most is szeretne, nem csinálta volna ezt. Érted? - néztem a mellettem ülő lányra, miközben szemeim csillogtak, de már nem lehetett eldönteni, hogy a könnyektől vagy az alkohol mámoros hatásának köszönhetően. - Ne bólogass, ugyse érdekel - szóltam rá hangosabban, ahogy nagyot kortyoltam a pohárból. A Martini semmit nem ér, mondjuk meg őszintén. Valami erősebb kell. Mikor jött a pincér rendeltem egy whiskeyt. Ahogy végig csúszott az ital a torkomon éreztem ahogy szinte égeti a belsőm.
- Elegem van - csaptam az asztalra összeszorított kezekkel, majd láttam, hogy megérkezett Worren. Mit keres ez is itt? Már csak Stefani hiányzik és komolyan felakasztom magam.
Mikor Prue kimondta az utolsó szavakat, éreztem ahogy összeszorul a torkom és folytogatni kezdett a sírás. Nem leszek gyenge és nem ejtek még egy könnyet ez miatt a szemét miatt. Ha neki az a jó, hogy elment, akkor Merlin áldja, nem akarom mégegyszer látni.
- Worren, fogd be a szád, mert félő, hogy ma már egy koporsóban alszol az ágyad helyett... - nem tudtam tovább mondani, mert hangom megbicsaklott.
Ahogy Jason bemutatkozott, lenyeltem könnyeimet, majd én is bemutatkoztam. Semmi kedvem nem volt, hogy most itt körbe legyünk véve férfiakkal. Menjen el mind. Kinek kellenek? Hiszen én egyedül erősebb vagyok mint száz ilyen félnótás, akik ha nőt látnak leszédülnek a székről. Elegem van. Ekkor lepillantottam a kezemre, melyen ott csillogott a gyűrű. De milyen gyűrű? Semmire nem fogok menni vele. Ha meglátom, csak fájni fog és ez ellen nem tehetek semmit. Miért, mondja meg valaki miért kínoz engem a sors. Lehúztam ujjamról a gyűrűt, majd beledobtam az előttem álló üres pohárba és Reina elé toltam. Csak egy sokat mondó pillantást vetettem rá, majd gondterhelten, remegő ujjamal beletúrtam selymes tincseimbe.
Körülbelül a harmadik pohár Martininél tartottam, mikor megérkezett mardekáros barátnőm. Jajj, de hiányoztál, Anderson. Nem szóltam semmit, csak visszafordítottam tekintetemet az italra és egy húzásra kiittam. Remek. Ez se ér semmit. Intettem a pincérnek, majd Reina felé pillantottam rideg és kimért szemekkel.
- Ugyse érdekel - köptem oda neki ridegen, mikor a férfi a következő kört tette le elém. - Ő, azt mondta szeret. Igen. Szeretett. Valamikor, nagyon régen. Ha most is szeretne, nem csinálta volna ezt. Érted? - néztem a mellettem ülő lányra, miközben szemeim csillogtak, de már nem lehetett eldönteni, hogy a könnyektől vagy az alkohol mámoros hatásának köszönhetően. - Ne bólogass, ugyse érdekel - szóltam rá hangosabban, ahogy nagyot kortyoltam a pohárból. A Martini semmit nem ér, mondjuk meg őszintén. Valami erősebb kell. Mikor jött a pincér rendeltem egy whiskeyt. Ahogy végig csúszott az ital a torkomon éreztem ahogy szinte égeti a belsőm.
- Elegem van - csaptam az asztalra összeszorított kezekkel, majd láttam, hogy megérkezett Worren. Mit keres ez is itt? Már csak Stefani hiányzik és komolyan felakasztom magam.
Mikor Prue kimondta az utolsó szavakat, éreztem ahogy összeszorul a torkom és folytogatni kezdett a sírás. Nem leszek gyenge és nem ejtek még egy könnyet ez miatt a szemét miatt. Ha neki az a jó, hogy elment, akkor Merlin áldja, nem akarom mégegyszer látni.
- Worren, fogd be a szád, mert félő, hogy ma már egy koporsóban alszol az ágyad helyett... - nem tudtam tovább mondani, mert hangom megbicsaklott.
Ahogy Jason bemutatkozott, lenyeltem könnyeimet, majd én is bemutatkoztam. Semmi kedvem nem volt, hogy most itt körbe legyünk véve férfiakkal. Menjen el mind. Kinek kellenek? Hiszen én egyedül erősebb vagyok mint száz ilyen félnótás, akik ha nőt látnak leszédülnek a székről. Elegem van. Ekkor lepillantottam a kezemre, melyen ott csillogott a gyűrű. De milyen gyűrű? Semmire nem fogok menni vele. Ha meglátom, csak fájni fog és ez ellen nem tehetek semmit. Miért, mondja meg valaki miért kínoz engem a sors. Lehúztam ujjamról a gyűrűt, majd beledobtam az előttem álló üres pohárba és Reina elé toltam. Csak egy sokat mondó pillantást vetettem rá, majd gondterhelten, remegő ujjamal beletúrtam selymes tincseimbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése