2010. június 25., péntek

Zoe

Zoe

Alkoholt rendelt. Nekem. Mondhatom gyönyörű, hogy még le se ültünk, de már le is akar itatni. Mikor elém tette az italt, kicsit távolabb toltam magamtól, nehogy kísértésbe essek.
- Akkor se fogom soha meg kedvelni Illát. Attól, hogy a gyerekek apja ugyan az a személy, még nem kell, hogy szeressem Amarillát. Régen megpróbáltuk, beszéltünk. De nem lettünk jóban, és valószínűleg, soha nem is leszünk. Ez van, Brendon. Sajnálom. Talán nem is bennem van a hiba, hiszen két Darwinnal egész jó a kapcsolatom, arról meg nem tehetek, hogy a harmadik családtag egy makacs öszvér - vigyorogtam rá gúnyosan.
- Menj - mondtam neki, majd néztem, hogy hova is megy. Végül az ital nyert és visszahúztam az italt, majd lassan elkezdtem kortyolgatni. Nem lehetett túl erős, semmi köd szerűt nem éreztem elmém körül, mely elhomályosítaná.

Mikor visszatért, csak biccentettem neki, és néztem ahogy helyet foglal.
- Beszéljünk arról, mit is kerestél te Sebastiannál? Egyáltalán, hogy kerültél oda, és miért tartott úgy számon, mintha a szolgája lennél - néztem rá kérdőn, majd keresztbe fontam lábaimat, és felkönyököltem az asztal szélére, összekulcsolt ujjaimon pedig megtámasztottam álamat. - Mióta?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése