Zoe
Egy órája fehérneműben mászkáltam a házban. Soha nem voltam szégyenlős, és most egyébként sem tartózkodott egy tömeg a folyosón, sem más termekben. A ruhás szekrényekben ami a többi szobában volt, nem volt csak néhány, ócska darab. Egyik sem tetszett igazán. Csípőre tett kezekkel vágtam át a folyosókon, amíg el nem értem Darren szobájáig. Éppen ebben a pillanatban robbant ki a nehéz mahagóni ajtón Abigail. Csak néztem, ahogy ő is ruhákkal a kezében szaladgál fel és alá. Gondoltam Darren nem akarja Abe hisztije után még az enyémet is végig hallgatni, így inkább elindultam visszafelé.
Másfél óra múlva már ott hevert a gyönyörű ruhám az ágyon. Miután visszajöttem még egyegyszer végig túrtam a gardróbot és egyszer csak a kezeim közé akadt. Aranyszőke hajamat laza kontyba kötöttem, melyből néhány kósza tincs lelógott fehér vállaimra. Arcomra kihívó, mégis elegáns sminket vittem fel, majd felvettem a ruhát. Nem is lett volna semmi probléma, ha nem lett volna rajta zipzár. Miért kell, hogy minden ruhára ilyet tegyenek.
- Francba - káromkodtam, majd már feladtam volna, hogy dühkitörésemet levezethessem, mikor kinyílt az ajtó, és Darren közeledett felém. Mikor bőrömhöz ért, jól eső bizsergés futott végig egész testemen. Térdeim megremegtek. Na, ezek csak ne most hagyjanak cserben.
- Segíthetnél - nyögtem, ki mikor felajánlkozott. Kíváncsi voltam a többi vámírra is, és különben is, Abe kikötötte, hogy nem szeretné, ha elkésnék. Mondjuk abszolute megértem, mert, ő is nőből van és tudja, hogy nem öt perc amíg elkészülök. Mikor a férfi szembe fordított magával, már éppen mondtam volna, hogy köszönöm, de éreztem, hogy a selymes anyag, melyet eddig próbáltam magamon tartani, egy kecses mozdulattal a földre zuhan. Remek, már értem Aby miért mondta, hogy ne engedjem be Darrent. Mikor már az ágyon feküdtünk, izgatottan csillogó szemekkel néztem fel rá, de most nem azért amiért ő gondolta. Viszonoztam heves csókját, de aztán én kerültem fölénybe, és lefogtam két karját. Nem sokra mentem vele.
- Darren, már lent kellene lennünk - hisztériáztam. - Látsz rajtam ruhát? Mert én nem. Már fel kellett volna vennem. És most, még a hajamat is elrontottam. Miattad - nyomtam meg az utolsó szót, de aztán megenyhülve néztem le rá. Végül is, kit érdekel egy hülye bál. Itt van Darren. Pár percig még csókolóztunk, de mikor már készültem kigombolni ingjétészbe kaptam és gyorsan leugrottam róla. A földön heverő ruha darabhoz sétáltam, majd ismét felvettem, és az ágyon fekvő férfihez sétáltam.
- Segíts, mert lent kellene lennünk - kértem meg, de hangom inkább parancsolóan zengett.
- Ne legyél ilyen - szóltam hízelgő hangon, majd nyomtam egy apró csókot szájára, de aztán felhúztam, és az ajtóhoz vonszoltam. Mielőtt még kinyitottam volna megigazítottam nyakkendőjét és haját ami minden felé meredezett.
- Imádom a hajad - vigyorogtam rá. - Este lehet egy kérésed, feltéve, ha kibírod a bált - haraptam be alsó ajkam, majd megcsókoltam.
Egy órája fehérneműben mászkáltam a házban. Soha nem voltam szégyenlős, és most egyébként sem tartózkodott egy tömeg a folyosón, sem más termekben. A ruhás szekrényekben ami a többi szobában volt, nem volt csak néhány, ócska darab. Egyik sem tetszett igazán. Csípőre tett kezekkel vágtam át a folyosókon, amíg el nem értem Darren szobájáig. Éppen ebben a pillanatban robbant ki a nehéz mahagóni ajtón Abigail. Csak néztem, ahogy ő is ruhákkal a kezében szaladgál fel és alá. Gondoltam Darren nem akarja Abe hisztije után még az enyémet is végig hallgatni, így inkább elindultam visszafelé.
Másfél óra múlva már ott hevert a gyönyörű ruhám az ágyon. Miután visszajöttem még egyegyszer végig túrtam a gardróbot és egyszer csak a kezeim közé akadt. Aranyszőke hajamat laza kontyba kötöttem, melyből néhány kósza tincs lelógott fehér vállaimra. Arcomra kihívó, mégis elegáns sminket vittem fel, majd felvettem a ruhát. Nem is lett volna semmi probléma, ha nem lett volna rajta zipzár. Miért kell, hogy minden ruhára ilyet tegyenek.
- Francba - káromkodtam, majd már feladtam volna, hogy dühkitörésemet levezethessem, mikor kinyílt az ajtó, és Darren közeledett felém. Mikor bőrömhöz ért, jól eső bizsergés futott végig egész testemen. Térdeim megremegtek. Na, ezek csak ne most hagyjanak cserben.
- Segíthetnél - nyögtem, ki mikor felajánlkozott. Kíváncsi voltam a többi vámírra is, és különben is, Abe kikötötte, hogy nem szeretné, ha elkésnék. Mondjuk abszolute megértem, mert, ő is nőből van és tudja, hogy nem öt perc amíg elkészülök. Mikor a férfi szembe fordított magával, már éppen mondtam volna, hogy köszönöm, de éreztem, hogy a selymes anyag, melyet eddig próbáltam magamon tartani, egy kecses mozdulattal a földre zuhan. Remek, már értem Aby miért mondta, hogy ne engedjem be Darrent. Mikor már az ágyon feküdtünk, izgatottan csillogó szemekkel néztem fel rá, de most nem azért amiért ő gondolta. Viszonoztam heves csókját, de aztán én kerültem fölénybe, és lefogtam két karját. Nem sokra mentem vele.
- Darren, már lent kellene lennünk - hisztériáztam. - Látsz rajtam ruhát? Mert én nem. Már fel kellett volna vennem. És most, még a hajamat is elrontottam. Miattad - nyomtam meg az utolsó szót, de aztán megenyhülve néztem le rá. Végül is, kit érdekel egy hülye bál. Itt van Darren. Pár percig még csókolóztunk, de mikor már készültem kigombolni ingjétészbe kaptam és gyorsan leugrottam róla. A földön heverő ruha darabhoz sétáltam, majd ismét felvettem, és az ágyon fekvő férfihez sétáltam.
- Segíts, mert lent kellene lennünk - kértem meg, de hangom inkább parancsolóan zengett.
- Ne legyél ilyen - szóltam hízelgő hangon, majd nyomtam egy apró csókot szájára, de aztán felhúztam, és az ajtóhoz vonszoltam. Mielőtt még kinyitottam volna megigazítottam nyakkendőjét és haját ami minden felé meredezett.
- Imádom a hajad - vigyorogtam rá. - Este lehet egy kérésed, feltéve, ha kibírod a bált - haraptam be alsó ajkam, majd megcsókoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése