Matt és Illa

Három és fél napja, hogy nem tudok semmit a bátyámró, mert ő úgy döntött megszökik. Na remek.... Én tudtam, hogy hova megy de ha ezt Sebastian megtudja ki tudja mit fog csinálni. Inkább hallgattam mint a sír.
Azt vettem észre Acerlot elindult, és én csak álltam tehetlenül.
- Neee... - Kiabáltam de ekkor mondták jobb lesz ha a szobámba megyek. Bólintottam rá, és követtek a szobámig, majd magamra csaptam az ajtót. Próbáltam elterelni a figyelmemet de nem tudtam mert, aggódtam Mattért...

Éppen fekszek az ágyon és olvasom a könyvet, amikor megjelent Demetri.
- Hol van Sebastian? - Kérdeztem tőle, ő csak annyit mondott nemsokára jön.. Na remek.. ez is itt lesz a szobában. Én ebbe belefogok örülni. Fel alá kezdtem járkálni, amikor egy látomás szerüséget kaptam. Neeee! Kiáltottam fel. Nem fogja bántani... Én kiakartam viharozni az ajtón, de Demetri megállított hogy nem mehetek sehova.

- Nem érdekel, akkor oda viszel te. Most! Azonnal! vagy megöllek.... - Mondtam neki fenyegető hangon, majd ekkor hoppanáltunk egy városba. Ott találtam a bátyámat a földön szembe vele Sebastiant és mellette Zoét... Nem tom mit akart Sebastian, de látszott hogy fáj neki valami. Csak nem Brandon műve? - Kérlek ne bántsd... tudtam hova indul, csak azt nem tudtam mikor engem büntes meg ne őt.Én hagytam, hogy elmenjen. - Mondtam neki miközben Bradhez mentem oda.

- Jól vagy? - Kérdeztem tőle, egy karcolást nem láttam rajta és szerencse. Öleltem meg bátyámat aki viszonozta. Ő bólintott, de olyan rideg volt.. csak hallgattam a beszédüket.

- Hagyd, húgi nem kell védeni, vissza megyek... semmi értelme a bújkálásnak, az csak még rosszabb lesz. Acerlot, vissza megyek. - Fel kelt a földről, majd a pálcát a kezébe adta.

- Ezt most, te sem gondolod komolyan... - Ekkor magához húzott Sebastian. Nem tudom mi fog ebből ki sülni, de semmi jó az is biztos.