2010. június 27., vasárnap

Zoe

Zoe

- Nem lehetsz vámpír - jelentettem ki élesen, majd eltoltam magamtól. - Farkasvér van az ereidben. Te nem átváltoztatva lettél, hanem örökölted. Miért olyan nehéz megértened, hogy így nem lehetsz vámpír? Különben is, semmire nem mennél vele. Aki pedig megölte őket, sokkal erősebb nálad. Ezen semmi nem fog változtatni. Hidd el, nem fogod tudni legyőzni - magyaráztam neki kioktató hangon, de aztán ellágyítottam hangomat, hiszen csak meg akartam óvni attól ami várhat rá. Az már nem érdekelt, hogy ezzel a saját halálomat siettetem. De Brendont nem fogom hagyni. Miattam ne haljon meg még egy ártatlan személy, mert nem tudnám elviselni. Prudence és Matthias is azért kellett, hogy meghaljon, mert én engedetlen voltam. Soha nem gondoltam volna, hogy ez meg fog történni. De hát, öt évesen, ki gondolta volna, mikor még rózsaszín kis tütüben táncoltam otthon, és babáztam, hogy valaha vámpír leszek. És főleg nem azt, hogy ez a vámpírság majd ember életeket fog követelni.
- Segíteni? Mit tudnék segíteni? Nem engedem, hogy hülyeséget csinálj, értsd meg! - mondtam neki határozottan, majd szembe fordultam vele és rgy halvány csókot leheltem a szájára.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése