Zoe
- Engedj el - mondtam neki, de ekkor szembe fordított magával és egy egyszerű mozdulattal letépte a nadrágom. Pár másodpercig meghökkenve tekintettem rá, majd észbekaptam, de akkor már késő volt.
- És, ha igen? Miért tiltottál tőle? Mert neked lehet? Neked azt is lehet amit másnak nem? Milyen jogon parancsolsz meg nekem te bármit is? - vágtam kérdéseimet ingerülten a fejéhez. Ki akartam jutni innen. Nem maradok meg vele tovább egy helyiségben. Éles fájdalom járta át az egész alsó testem. A derekamtól felfelé, csak enyhe bizsergés volt. Biztosan a tetoválás.
- Fejezd be - sikítottam fel a fájdalomtól és a jegyhez kaptam, mely most égetett és szúrt. - Sebastian, azonnal fejezd be - nyöszörögtem, de hangom elcsuklott. Pár percig még tartott a rémálomhoz hasonló élmény, de utána egyszeriben elmúlt. A testem elfáradt, és remegtem a kimerültségtől. Sebastian biztos, hogy nem normális. Nem csináltam semmi rosszat.
- Nem értelek - leheltem halkan ahogy felültem a mosdópultjára. - Behódoltam neked, vagy legalábbis a halálfaló részem felesküdött rá, hogy szolgálni foglak. Ez sem tetszik? Mit szeretnél Sebastian? Én csak segíteni akartam neked, de már mindegy - néztem fel rá dacosan.
- Minek jöttél ide? - kérdeztem a legalapvetőbb kérdést. Csak remélni tudtam, hogy már lenyugodott és nem fog itt öldökkölni és örjöngeni. Soha nem mondtam és csak ritka pillanatokkor mutattam ki, de volt, hogy féltem a haragjától. Attól ami bekövetkezhet. Miért is lettem Halálfaló? Talán csak érte, mert meg akartam védeni attól, hogy mindig egy másik oldalát játsza előttem. Miért nem mutatja azt, amelyiket akkor használja, mikor a seregének tart előadást. Öljön meg, már az sem érdekel. De a kaettős életbe belefog őrülni, ahogy Ő is megmondta. Nem tehetek érte semmit. Én már léptem.
Lassan lekászálódtam a mosdóról, majd Sebastian elé sétáltam aki most ugyan akkora volt mint én.
- Nem ítéllek el, de tudni akarom, milyen a halálfaló Sebastian. Ha akarsz, most megkínozhatsz. Ha arra vágysz, ölj meg. De előttem ne játszd meg magad. Mert... én féltelek - suttogtam csak magam elé olyan halkan, hogy talán meg se hallotta. Megöleltem, majd rideg szemmel elfordultam tőle és mereven bámultam a tükörképem. Talán, most meghalok...
- Engedj el - mondtam neki, de ekkor szembe fordított magával és egy egyszerű mozdulattal letépte a nadrágom. Pár másodpercig meghökkenve tekintettem rá, majd észbekaptam, de akkor már késő volt.
- És, ha igen? Miért tiltottál tőle? Mert neked lehet? Neked azt is lehet amit másnak nem? Milyen jogon parancsolsz meg nekem te bármit is? - vágtam kérdéseimet ingerülten a fejéhez. Ki akartam jutni innen. Nem maradok meg vele tovább egy helyiségben. Éles fájdalom járta át az egész alsó testem. A derekamtól felfelé, csak enyhe bizsergés volt. Biztosan a tetoválás.
- Fejezd be - sikítottam fel a fájdalomtól és a jegyhez kaptam, mely most égetett és szúrt. - Sebastian, azonnal fejezd be - nyöszörögtem, de hangom elcsuklott. Pár percig még tartott a rémálomhoz hasonló élmény, de utána egyszeriben elmúlt. A testem elfáradt, és remegtem a kimerültségtől. Sebastian biztos, hogy nem normális. Nem csináltam semmi rosszat.
- Nem értelek - leheltem halkan ahogy felültem a mosdópultjára. - Behódoltam neked, vagy legalábbis a halálfaló részem felesküdött rá, hogy szolgálni foglak. Ez sem tetszik? Mit szeretnél Sebastian? Én csak segíteni akartam neked, de már mindegy - néztem fel rá dacosan.
- Minek jöttél ide? - kérdeztem a legalapvetőbb kérdést. Csak remélni tudtam, hogy már lenyugodott és nem fog itt öldökkölni és örjöngeni. Soha nem mondtam és csak ritka pillanatokkor mutattam ki, de volt, hogy féltem a haragjától. Attól ami bekövetkezhet. Miért is lettem Halálfaló? Talán csak érte, mert meg akartam védeni attól, hogy mindig egy másik oldalát játsza előttem. Miért nem mutatja azt, amelyiket akkor használja, mikor a seregének tart előadást. Öljön meg, már az sem érdekel. De a kaettős életbe belefog őrülni, ahogy Ő is megmondta. Nem tehetek érte semmit. Én már léptem.
Lassan lekászálódtam a mosdóról, majd Sebastian elé sétáltam aki most ugyan akkora volt mint én.
- Nem ítéllek el, de tudni akarom, milyen a halálfaló Sebastian. Ha akarsz, most megkínozhatsz. Ha arra vágysz, ölj meg. De előttem ne játszd meg magad. Mert... én féltelek - suttogtam csak magam elé olyan halkan, hogy talán meg se hallotta. Megöleltem, majd rideg szemmel elfordultam tőle és mereven bámultam a tükörképem. Talán, most meghalok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése