Sebastian

Tim

Hiába is ismertem már annyira Zoet ,hogy tudjam titkol valamit. Már majdnem egy hónapja érzékelem rajta azt ,hogy nem mer a közelembe jönni. Vagyis mer, csak távolságot tartva. Fél valamitől, hogy rájövök. De mire? Elég volt magamban kimondani a varázsigét ,hiszen ha az elmúlt időben nem használtam milliószor akkor egyszer sem. "Legilimens!". Pöccintettem felé pálcámmal. Szerencse ,hogy éppen a pakolásra és arra koncentrált ,hogy még véletlen se nézzen rám és ez miatt nem vette észre a fény nyalábot ami felé haladt.

Földbe gyökerezett a lábam. Legszívesebben ölni tudtam volna, de meg sem bírtam moccanni. Elegem van. Ha mondok valamit, annak miért kell mindig az ellenkezőjét csinálnia mindenkinek? Nah, jó Sebastian akkor most kikérdezzük Zoet. Utána pedig mészárolunk.

- Nem akarsz nekem mondani valamit? - Csókoltam bele nyakába, alig bírtam nyugodt maradni. Mit képzel magáról ez a szajha? Megmondom neki ,hogy nem erre direkt megteszi? Hát isten bizony megfojtom.
- Tényleg nem? Akkor ,majd megmutatom mire vagyok kíváncsi. - Híretelen lerántottam róla nadrágját. - Tehát igaz. Mit képzelsz magadról? - Ordítottam és előkaptam pálcámat. - Miért csináltad? Teljesen tönkre akartok tenni? Mert jó úton haladtok ,gratulálok. - Néztem rá undort tükrözve és feültem a radiátorra. - Azért tetted mert megtiltottam? - Kérdeztem és átfogtam karomat ,majd erősen koncentráltam. Ha minden igaz akkor sikerülni fog az amit Illánál csináltam. Az irányítás és a fájdalom. - Ha megtetted. Akkor vállald is.... - Koncentráltam...