Zoe
Mikor táncolni kezdtünk, nem bújtam hozzá, távolságtartóan viselkedtem. Még szemeibe is ridegen néztem. Nem baj, áradozzon csak a nőügyeiről. Végülis, ha azt vesszük, én is nyugodtan mesélhetnék neki. Nem hiszem, hogy sokkal le vagyok maradva mögötte. Na jó, ezerháromszáz év, azért mégis csak ezerháromszáz év.
- Ohh, igen. Biztos nagyon kapós voltál - horkantottam fel gúnyosan. - Lehet nekem is meg kellene keresnem Lachaint, egészen biztos vagyok benne, hogy neki is volt valami kikötése. De ha nem, az se baj. Majd én kitalálok valamit - gondolkodtam hangosan, majd teljes erősmből magassarkúmmal lábfejére tapostam.
- Jajj, én annyira sajnálom, Darren. Tényleg, borzalmasan restellem magam - néztem fel rá ártatlanul pislogva, de kevem lett volna még jól meg is pofozni. Túlságosan is harcias voltam mostanában, de Darren most megérdemelte.
- Nem fájt az annyira, táncoljunk már - szóltam rá, majd közelebb húzódtam hozzá, és folytattuk a táncolást. - Szóval, Abigail megkapott. És hányszor tartott rád igényt? Vagy egyszer elég voltál? Tudod, nem akarlak megbántani de az ágyban nyújtott teljesítményed, hogy is mondjam, azokhoz a srácokhoz képest akikkel eddig dolgom volt... - mondtam neki ravaszul. Oho, ebben a pillanatban pillantottam meg Lachaint, aki éppen az ajtóban társalgott, ráadásul Abi is ott állt, így semm iakadálya nem volt, hogy odamenjünk. - Ezt az érdekfeszítő társalgást késöbb befejezzük - mondtam neki negédesen, majd egy forgatás után elkeztem húzni Abigailék felé.
- Jó házigazda módjára köszönened kell Lachaint is. És nézd, Darren, éppen ott áll. Abigail társaságában. Gyerünk - mondtam neki nyugodt hangon, bár belül izgatott voltam. Éreztem, hogy nem akar odamenni, de engem már rég nem érdekelt, hogy a férfi mit is akar. Kócosnak fogom hívn iezentúl. Most is úgy áll a haja, hogy az eszméletlen. De lehet, hogy én az ilyen eszméletlenül kócos hajú pasikra bukok.
- Szép estét, mindenkinek - köszöntöttem a társaságot, majd kicsit hátrébb húzódtam Darrenhez. Végig járattam a tekinteten a jelenlévőkön, de aztán Lachainen állapodott meg pillantásom, aki felé küldtem egy kérkedő mosolyt, majd lesütöttem szemeimet.
Mikor táncolni kezdtünk, nem bújtam hozzá, távolságtartóan viselkedtem. Még szemeibe is ridegen néztem. Nem baj, áradozzon csak a nőügyeiről. Végülis, ha azt vesszük, én is nyugodtan mesélhetnék neki. Nem hiszem, hogy sokkal le vagyok maradva mögötte. Na jó, ezerháromszáz év, azért mégis csak ezerháromszáz év.
- Ohh, igen. Biztos nagyon kapós voltál - horkantottam fel gúnyosan. - Lehet nekem is meg kellene keresnem Lachaint, egészen biztos vagyok benne, hogy neki is volt valami kikötése. De ha nem, az se baj. Majd én kitalálok valamit - gondolkodtam hangosan, majd teljes erősmből magassarkúmmal lábfejére tapostam.
- Jajj, én annyira sajnálom, Darren. Tényleg, borzalmasan restellem magam - néztem fel rá ártatlanul pislogva, de kevem lett volna még jól meg is pofozni. Túlságosan is harcias voltam mostanában, de Darren most megérdemelte.
- Nem fájt az annyira, táncoljunk már - szóltam rá, majd közelebb húzódtam hozzá, és folytattuk a táncolást. - Szóval, Abigail megkapott. És hányszor tartott rád igényt? Vagy egyszer elég voltál? Tudod, nem akarlak megbántani de az ágyban nyújtott teljesítményed, hogy is mondjam, azokhoz a srácokhoz képest akikkel eddig dolgom volt... - mondtam neki ravaszul. Oho, ebben a pillanatban pillantottam meg Lachaint, aki éppen az ajtóban társalgott, ráadásul Abi is ott állt, így semm iakadálya nem volt, hogy odamenjünk. - Ezt az érdekfeszítő társalgást késöbb befejezzük - mondtam neki negédesen, majd egy forgatás után elkeztem húzni Abigailék felé.
- Jó házigazda módjára köszönened kell Lachaint is. És nézd, Darren, éppen ott áll. Abigail társaságában. Gyerünk - mondtam neki nyugodt hangon, bár belül izgatott voltam. Éreztem, hogy nem akar odamenni, de engem már rég nem érdekelt, hogy a férfi mit is akar. Kócosnak fogom hívn iezentúl. Most is úgy áll a haja, hogy az eszméletlen. De lehet, hogy én az ilyen eszméletlenül kócos hajú pasikra bukok.
- Szép estét, mindenkinek - köszöntöttem a társaságot, majd kicsit hátrébb húzódtam Darrenhez. Végig járattam a tekinteten a jelenlévőkön, de aztán Lachainen állapodott meg pillantásom, aki felé küldtem egy kérkedő mosolyt, majd lesütöttem szemeimet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése