Amikor beszélni kezdett éreztem, hogy valami nincs rendben. Ekkor a másik kezemet is megbilincselte és felült az asztalra.Játszani? Na persze...
- Nem fogunk játszani se... - Ekkor hirtelen valami megváltozott... egy jelenet volt előttem és amit láttam nem volt benne öröm hanem kín és gyötrődés. Illát vittem valahova és ő csak egyre csak azt hajtogatta, hogy neeee... térjek észhez, csak megbabonáztak.... mindig is meg voltunk egymásnak.. én nem foglalkoztam eme mondattal, fel kötöttem egy fára a kezét, és belenéztem a szemébe ahol sírást és könyörgést láttam. Nem érdekelt és ekkor csak egy Zöld fényt láttam és a hugomnak annyi volt. Én meg ott álltam elégedett arcal...
Én rángatózni és sírni kezdtem, hogy ez nem lehet kitaláció...
- Lehet, hogy te ezt csinálod de én nem vagyok gyilkos. Akit szeretek nem bántok... - Mondtam gyűlölettel. Esküszöm nem állok jót magamért....
- Elég legyen.... - Kiáltottam fel nagy fájdalmasan amikor Zoé mondani kezdte a dolgai. Nem érdekel már semmi. Hugaimat békén lehet hagyni. - Nem történt meg. Ez a te képzeleted. A Hugom még él. Tudom. - Mondtam amikor két könnycsepp ment az arcomon végig. - Neked mennyivel lesz jobb hm? Carol szerinted mit fog szólni ha a testvérei nem élnek? És ne gyere nekem azzal, hogy Reedel van és nem fogja érdekelni.. de igen érdekelni fogja. Tudod mit? Ölj meg, tégy bármit. Nem érdekel.. neked lesz lelki ismeret furdalásod? Vajon érdekes módon miért hozzád mentek "anyuék szellem képében?" A szellemek azokhoz mennek akiket látnak utoljára vagy dolguk van vele... Láttam ám amikor Sebastiannal csókolztatok. Ott voltam, csak ti nem láttatok. Anyám alakját szellem képében bármikor fel ismerem. Mit tettél, hogy hozzád ment? Halálosan komolyan kérdezem és kérlek válaszolj rá. - Tettem fel neki a kérdést nyüszörgő fájdalmas hangon és amit sosem tapasztaltam most minden porcikám remegett az idegtől.
- Nem fogunk játszani se... - Ekkor hirtelen valami megváltozott... egy jelenet volt előttem és amit láttam nem volt benne öröm hanem kín és gyötrődés. Illát vittem valahova és ő csak egyre csak azt hajtogatta, hogy neeee... térjek észhez, csak megbabonáztak.... mindig is meg voltunk egymásnak.. én nem foglalkoztam eme mondattal, fel kötöttem egy fára a kezét, és belenéztem a szemébe ahol sírást és könyörgést láttam. Nem érdekelt és ekkor csak egy Zöld fényt láttam és a hugomnak annyi volt. Én meg ott álltam elégedett arcal...
Én rángatózni és sírni kezdtem, hogy ez nem lehet kitaláció...
- Lehet, hogy te ezt csinálod de én nem vagyok gyilkos. Akit szeretek nem bántok... - Mondtam gyűlölettel. Esküszöm nem állok jót magamért....
- Elég legyen.... - Kiáltottam fel nagy fájdalmasan amikor Zoé mondani kezdte a dolgai. Nem érdekel már semmi. Hugaimat békén lehet hagyni. - Nem történt meg. Ez a te képzeleted. A Hugom még él. Tudom. - Mondtam amikor két könnycsepp ment az arcomon végig. - Neked mennyivel lesz jobb hm? Carol szerinted mit fog szólni ha a testvérei nem élnek? És ne gyere nekem azzal, hogy Reedel van és nem fogja érdekelni.. de igen érdekelni fogja. Tudod mit? Ölj meg, tégy bármit. Nem érdekel.. neked lesz lelki ismeret furdalásod? Vajon érdekes módon miért hozzád mentek "anyuék szellem képében?" A szellemek azokhoz mennek akiket látnak utoljára vagy dolguk van vele... Láttam ám amikor Sebastiannal csókolztatok. Ott voltam, csak ti nem láttatok. Anyám alakját szellem képében bármikor fel ismerem. Mit tettél, hogy hozzád ment? Halálosan komolyan kérdezem és kérlek válaszolj rá. - Tettem fel neki a kérdést nyüszörgő fájdalmas hangon és amit sosem tapasztaltam most minden porcikám remegett az idegtől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése