2010. június 27., vasárnap

Zoe

Zoe

Hallgattam, és majdnem a szám is nyitva maradt. A hajszálam. Az istenit, hogy lehettem ennyire szerencsétlen?
- Az igazat Brendon? Nem mondhatom meg. Ha elmondom, bajod esik. De most nem én leszek aki megkeseríti az életed, de nem is Sebastian. Mikor eljöttem, megígértették velem, hogy tartani fogom a számat. És most azt is fogom tenni. Nagyon sajnálom Brendon, de nem kockáztathatok - magyaráztam neki, majd lemondóan elfordultam és megcsóváltam a fejem.
- Neveket nem mondhatok, ne is kérd - néztem fel rá. - De esküszöm neked, hogy nem öltem meg őket. Soha nem tettem volna, hiszen tudtam, hogy számodra fontosak a szüleid - néztem fel rá, majd megint lesütöttem a szemeimet. - Ott voltam, és azt akarták, hogy én tegyem meg. De nem voltam képes. Utána csak megpofozott és azzal fenyegetett, hogy megöli a fiamat, ha nem ölöm meg őket. Végül Ő tette meg. Meg akartam állítani, talán megvédhettem volna a szüleidet, de akkor Jesse halott lenne, talán én is. Nem tudom, de nagyon sajnálom. Nagyon sajnálom - zokogtam majd remegő karjaimat átfontam a nyakán és magamhoz öleltem.
- Többet nem mondhatok, de hidd el, nem én voltam. Nem én voltam...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése